Katonatiszt idézetek

A női szeretet legnagyobb értéke, hogy képes önmagát teljesen odaadni. A női bölcsesség értéke pedig az, hogy tudja, kinek szabad és érdemes magát odaadni... és kinek nem! Müller Péter

Az élet egyetlen pillanat. Az elmúlt pillanatot már nem tudjuk megváltoztatni, dacolni, küzdeni ellen hiábavaló. Bármi is történt, már megtörtént. Amikor megjelenik az elfogadás, felgyulladt a tudatosság fénye bennetek, eltûnik a pillanattal szembeni ellenállás. Robert Lawson

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihûl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltûrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltûrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

A bánat a legmagányosabb szám.

A legszebb fény, ami létezik, mert még a legsötétebb pillanatokat is beragyogja. Reményt ad a reményteleneknek. Ez vagy... csillagfény.

Ha szeretsz valakit, soha eszedbe se jut, hogy megbocsáss neki. Az lehet, hogy állatian összeveszel vele valamin, és foggal és körömmel próbálod meggyőzni, megváltoztatni, de ha vége a veszekedésnek, és fikarcnyit se változott, akkor továbbra is elfogadod olyannak, amilyen. Sose lehetsz olyan öntelt, olyan gőgös, olyan fölényes, hogy azt mondod magadban, vagy neki, hogy "megbocsátok neked".

Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom. Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed. József Attila

Csak rám kell hogy gondolj, szívből, melegen és nagyon, s ha akaratod ereje felemelkedik a vágyban, száll felém a messzeségből és érzéseink találkoznak a gondolatban, ez a legelválaszthatatlanabb találkozás és összetartozás.

Látni akarom a tekinteted (...). Érezni akarom az ajkamon a csókodat. (...) Mindennél jobban akarlak. El akarok veszni a szemedben, a csókjaidban és a lelkedben. Örökre el akarok veszni.

Van valami az első szerelemben, nem? (...) Érinthetetlen azok számára, akik nem voltak a részesei. És hozzá viszonyítanak mindent, ami utána jön.

Nem csügghetünk többé a halhatatlanságba vetett hitünk emlőin. (...) Minden csak időleges, ezért annál inkább értékes számunkra. Richard Dawkins

Van az úgy: megy az ember valahol, erdőben, vagy mezőn, és egyszer csak keresztúthoz ér. A környéket nem ismeri. Melyiken menjen tovább - nem tudja. De mennie kell. És olyan nehéz a választás, hogy a szíve is belesajdul az embernek. Fáj még akkor is, amikor továbbmegy. Azt gondolja: "Jó úton megyek-e? Hátha a másikon kellett volna?" Így van az életben is, azt hiszem, tudni kell, melyik utat válasszuk.

A harag legnagyobb gyógyszere az idő. Lucius Annaeus Seneca

A harag legnagyobb gyógyszere az idő. Lucius Annaeus Seneca

Kétségtelen: egy nagy csendkúra igen jót tenne az emberiségnek. Felérne egy teljes bûnbánattal.

Nyisd ki a szemed, és vedd észre a mindent átható félelmet, kétségbeesést, kapzsiságot és erőszakot! Lásd meg az elképzelhetetlen méreteket öltő, förtelmes kegyetlenséget és szenvedést, amit az emberek egymásra és a bolygó más élőlényeire zúdítanak! Nem kell elítélned, csak figyeld meg. Eckhart Tolle

Mindannyiunknak vannak titkai, nincs is ezzel semmi baj, de mindannyiunknak kell egy bizalmas barát, akivel megoszthatjuk azokat. Csak az igazi barátaink őrzik meg a titkainkat, ezért bennük bízunk meg a leginkább.

Nem nyílnak befelé ablakok kérlek, magamra hagyjatok partért kiáltó víz vagyok a mélybe lehúznak vad habok nem nyílnak kifelé ablakok már nálad van, mit adhatok. Balla Gergely

Hatalmas a különbség aközött, hogy őszintén változtatni akarunk az életünkön, és aközött, hogy azt érezzük, csak azért kellene változtatnunk saját magunkon, hogy mások elfogadjanak és beilleszkedjünk a társadalomba. Hová sorolod magad e két szélsőség között?

Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet. Márai Sándor