Téma
Katonatiszt idézetek
-
Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. (...) De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk, kétféleképpen reagálhatunk: vagy elfutunk, vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám, harcolunk, vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?
-
A világerők harca, amely a kezdetektől a világ végezetéig foglalkoztatja az emberiséget, a jó és a gonosz, a fent és a lent, a menny és a pokol, a szellem és az anyag, a tisztaság és a bûn harca, ez az örök párbaj, a zene szívében manifesztálódik, hogyan is lehetne másképp, mint hogy a fundamentumában és origójában: a hangolásban mutatkozzék meg.
-
Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltûnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hûtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le.
-
Mindig marad valami szép, a természet, a napsugár, a gondolat szabadsága, amikért élni érdemes. Erre kell felfigyelni, akkor újra magunkra és Istenre találunk, és meglesz a lelki nyugalmunk. És aki maga boldog, az másokat is boldogít. Akiben bátorság van és önbizalom, az nem pusztul el a bajban. Anne Frank
-
Az orvosok egyik legnehezebb leckéje az, hogy sorrendet kell felállítani. Arra tanítanak, hogy tegyünk meg mindent, hogy életet és végtagot mentsünk. (...) Nem egy könnyû lecke, és mindig marad egy kérdés - mi a tét? Mit nyerhetünk, és mit veszíthetünk? A nap végére próbálunk nem a ház ellen fogadni. A mûtéteknek magas tétjük van. De nem számít, milyen magas a tét, előbb vagy utóbb csak az ösztöneidre hallgathatsz. És talán, de csak talán... oda fog vezetni, ahova eredetileg is el akartál érni.