Téma
Katonatiszt idézetek
-
Tudj hátat fordítani és kisétálni azon az ajtón, ami már többé nem a tiéd. Ami már nem szolgál, ami mögött már mindent felfedeztél és semmi sem maradt. Ha még várnod kell, hogy kinyíljon a másik ajtó, várj. Készülj fel az új útra, arra, ami vár, ami több lesz, de leginkább légy elég erős majd, amikor kinyílik: mert ott dől el minden. Mersz menni vagy nem? Képes vagy új életet kezdeni, vagy csődbe fullad a vágyad, hogy odaérj, ahol lenned kell? Bárhogy is legyen, szerezd meg az erőt. Semmi más nem számít. Oravecz Nóra
-
Negyvenöt éves korában egy férfi két ellentétes érzés martaléka; az egyik a fáradt tárgyilagosság, amely azt sugallja, hogy elég volt mindenből, már túlságosan jól ismeri az életet; a másik egy rémült vágy, vadabb és őrültebb, mint valaha, amely arra sürgeti, hogy kezdje el újra, kezdjen élni, mielőtt késő!
-
Ha valakinek az a célja, hogy elkerülje a fájdalmat és a szenvedést, nem javaslom, hogy a tudat magasabb síkjai vagy a lelki érettség magasabb szintjei elérésére törekedjék. Elsősorban azért, mert szenvedés nélkül nem érhetőek el, másodsorban azért, mert elérésük esetén olyan feladatokat támaszt az emberrel szemben, mely eladdig elképzelhetetlen fájdalmakkal jár.
-
Mint sértett vad bolygok messze szülőföldemtől, rokonok, otthon nélkül; - önt kivéve - nincs semmim és senkim e földön, a szerelem az egyedüli kincs, mely pótolja valamennyit. Ne csodálkozzék tehát, ha szívem, dacára annak, hogy érzelmekben szegényebb, forróbban csügg szerelmén, mint az öné, mely érzelmekben dúsabb. Jean-Jacques Rousseau
-
Van bennünk valami, amit még mi magunk sem tudunk. Olyasmi, amit elfojtunk, de attól még létezik, és végül már túl késő lesz, hogy bármit is tegyünk ellene. Ez az egyetlen oka, hogy reggel felkelünk, és csak emiatt viseljük el a szemét főnököt, vért, izzadságot és könnyeket. Ezért akarjuk, hogy az emberek tudják: milyen jók, vonzók, nagylelkûek, viccesek és okosak vagyunk valójában. Féljetek tőlem vagy tiszteljetek, de könyörgöm, higgyétek el, hogy különleges vagyok! A függőségünk közös: elismerésfüggők vagyunk. Mindannyiunk közös mániája a vállveregetés, meg az aranyóra, és az a rohadt "Nagy vagy! Hip-hip hurrá!". (...) Valójában csak majmok vagyunk öltönybe csomagolva, és esdeklünk az elismerésért.