Téma
Katonatiszt idézetek
-
Semmi se bosszant jobban, mint az, ha az emberek kínozzák egymást, s legfőként, ha életük virágjában levő fiatalok, akik legtisztábban tárulkozhatnának ki az élet örömei elé, rontják el, rossz képet vágva, néhány jó napjukat, és csak későn látják be, hogy tékozlásuk mennyire helyrehozhatatlan. Johann Wolfgang von Goethe
-
Az emberek legtöbbje - magamat is beleértve - hajlamos arra, hogy ne a megfelelő dolgokért lelkesedjen: a látványos, drámai, a korábbi rekordot megdöntő sprintet többre értékelik, mint a szívós munkát követelő felkészüléssel töltött éveket vagy a rendületlen kitartást a veszteségek sorozata ellenére. Chris Austin Hadfield
-
Az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra. Eric-Emmanuel Schmitt
-
Egy pillanat alatt dől el minden. De az az egy pillanat kíméletlenül örökkévalóság lesz, ahogy belemarja magát a húsomba, vérembe, elmémbe. Kimarja a belsőmet. A csönd. Amikor elhagylak téged. Többé nem menekülök tőled. A törés csapda. Örök nyom. Örök veszteség. Két ember szakadéka. Amelyet az egyik kiválthatatlanul magával visz. És nem mindig az, aki marad. Van, hogy az viseli tovább, aki megy. Tisza Kata
-
A halálra önző módon nézünk, mint: "Az a srác meghalt. Ó, olyan szomorú!" Miért szomorú? Távol van ettől a sok rossz dologtól, ami itt a Földön van. Úgy értem, a legrosszabb esetben csak valami csöndes helyen van, semmi nincs. A legjobb esetben egy angyal, vagy egy lélek valahol. Mi annyira rossz abban?
-
Soha nem azért utaztam, vagy keveredtem kalandokba, hogy mások vagy a magam szemében hősnek tûnjek, csak nyugtalan teremtmény voltam, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennem kellett. A luxust nem kerestem, a kényelmetlenségeket mindig elviseltem, mert tudtam, az igazi utazás lehetőséget ad a rácsodálkozásra, a világ elemi dolgainak a felismerésére, kérdéseket vet fel, és kételyeket ébreszt nem csak a látottakkal, hanem saját látásmódunkkal, önmagunkkal szemben is. Végül végképp keresztet vetettem az önzőkre, a törtetőkre, a pénznek élőkre meg azokra is, akiknek a szíve nem volt elég alázatos ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot az álmaikra és a reményeikre.
-
Vallás dolgában nincs egyezség sehol (...). Kivételes ember képes csak arra, hogy az evangélium tanításai mellett elfogadja egy másik halandó Öregistenről vallott, szilárd hitét. Hisz már a legkisebb, legártatlanabb félreértés miatt is fegyvert ránt a vérmesebbje! A hittel packázni nem lehet, mert az túl mélyen kapaszkodik az emberi elmében és lélekben. Benkő László