Téma
Katonatiszt idézetek
-
Én tényleg hiszek abban, hogy a valódi változás és az igazi boldogság az elfogadásban rejlik. A testünk elfogadásában, annak elfogadásában, akik vagyunk, és annak a helyzetnek az elfogadásában, amiben vagyunk. Azoknak a bizonytalanságainknak a többsége, amikkel nap mint nap harcolunk, abból a gondolatból ered, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük.
-
Mit adhat nekünk a sport? Egész életünket rááldozzuk, és mit remélhetünk a legjobb esetben? Néhány dicső pillanatot... pár győzelmet, néhány olyan másodpercet, amikor nagyobbnak, jelentősebbnek érezzük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, néhány alkalmat, amikor... úgy érezzük, hogy halhatatlanok vagyunk. De ez mind hazugság. Nem fontos. Fredrik Backman
-
Nézze, még senkit sem térített meg egyetlen dal. Nincs az a Phil Ochs szám, ami egy egész mozgalmat beindít, vagy a sztrájkőröket lázba hozza. A dal véleménynyilvánítás. Mint a behívó elégetése, vagy hogy ha felgyújtjuk magunkat... semmi jelentősége. Egyszerûen elhatárol bennünket és a közösséget a világ gonoszságától.
-
Mercier gondolatai azért voltak különösek, mert mindenütt ugyanaz a hullámzás lüktetett bennük, és változatlanul egyazon szirtes pontokon törtek meg, bármely ponton is került e világba az ember. Nem gondolatok voltak ezek, hanem inkább egyfajta zavaros és szomorú álomképek, amelyekben múlt és jövő roppant kellemetlen módon keveredik, a jelen pedig az örökös fuldokló szerepét játssza. Samuel Beckett
-
- Mit jelent az, hogy "utolsó"? - "Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betûs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi. Müller Péter
-
Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk. (...) Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana. Gabriel García Márquez