Téma
Katonatiszt idézetek
-
Ha önmagad adod, akkor mindig lesz legalább egy olyan jellemvonásod, amelyet mások frusztrálónak tartanak. Ez alapjában véve nem baj. A probléma ott kezdődik, ha abban a pillanatban, amikor valaki nem úgy viszonyul hozzád, ahogy szeretnéd, máris dühös és szomorú leszel, esetleg elkeseredsz. Rossz szokásunk, hogy az önbizalmunkat mások specifikus visszajelzéseire építjük, ezért könnyen bekövetkezhet az, hogy azokat a visszajelzéseket hajkurásszuk, amelyeket mi szeretnénk kapni. Henrik Fexeus
-
Jókedvûen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület. Márai Sándor
-
- Ki az erős? (...) - Az, aki egyedül barangol éjszaka. Pedig fél a sötétben. Az, aki farkas verme előtt várakozik. És reszket, mint a nyúl, hallva az üvöltést. Az, aki elbúcsúzik, aki letérdel, aki összesározza magát. Aki nyakig merül a zavaros folyóban. Aztán a kétségbeesés pillanatában kiterjeszti átfagyott kezét, hogy virágokkal díszítse a haját. Az ilyen ember erős.