Kiégés idézetek

Az ember nem készül el (...). Csak abbahagyja. Elkészülni annyi, hogy azt mondod, oké, most jó, sosem változtatok rajta. Ha abbahagyod, azzal azt mondod, oké, nem tökéletes, de van más dolgom is.

Néhányan feltételezik, hogy az az energia, amelyet olyan erkölcsi világképre fordítanak, amely nem tükrözi vagy veri vissza azt, szétszóródhat, s végül teljesen eltûnik. Lehet, hogy ez hiányosság. Karen Marie Moning

Az entrópia a rendszer rendezetlenségének mértéke, s az idő előrehaladtával nő. (...) Ahogy előrehalad az idő, egyre jobban szétesünk.

Az öregedés épp fordítottja annak a folyamatnak, amelynek során a csecsemőből felnőtt válik. Fizikailag az ember eleinte még önálló, aztán fokozatosan elveszti függetlenségét. Előbb egy csípőprotézis, majd egy bypass, egy tabletta erre, egy meg amarra; ez persze csak elodázása az elkerülhetetlennek. Aztán, ha a halál túl sokáig várat magára, az ember érthetetlenül motyogó, agg csecsemőként végzi, akit pelenkázni kell, és folyton csöpög az orra. Az ide vezető út eleje, nullától tizennyolc éves korig, csodálatos, kihívásokkal teli és izgalmas: ilyenkor dől el, kivé lesz az ember. Negyvenéves korában az ember erős, egészséges és befolyásos. Ez a csúcsidőszak. Kár, hogy erre a legtöbben csak akkor döbbennek rá, amikor egy ideje már tart a hanyatlás, amikor a távlatok lassan és észrevétlenül beszûkülnek, az élet pedig kiüresedik. Egészen addig, amíg a napi célok immár egy darab kekszre és egy csésze teára korlátozódnak. Nyuggercsörgő.

Mint ahogy azt látjuk, hogy a víz s más nedv, ha edénye Széttörik, elfolyik és lassanként szerteszivárog, És szétfoszlik a köd meg a füst is a híg levegőben, Hidd el, hogy lelkünk is szétfolyik, és hamarabb vész El, s gyorsabban változik ismét őselemekké, Mint hogy az ember testéből kiszakadva elillan. És ha a test, mely edényképpen szolgál vala néki, Nem képes megtartani többé, összetöretvén, Vagy mert megritkult, az erekből vére kifolyván, Hogy hiheted, hogy a lég meg tudná tartani egyben, Bár az a testünknél sokkal ritkább szövedékü? Titus Lucretius Carus

Amikor az ember úgy érzi, nincs tovább, abszolút természetes, hogy üvölteni akar. A levegő összetömörül a tüdejében, és megfullad, ha nem tolja ki magából, ha nem üvölti ki minden erejével. Különben a saját lélegzetébe fullad bele, maga az ég fojtja meg. Paul Auster

Az ember túl sok energiát pazarol arra, hogy elhitesse magával: az élet után is élni fog. De miként élvezhetnénk a Paradicsom gyönyörûségeit, vagy miként szenvedhetnénk a Pokolban, ha már nincs testünk, és nem gondolkodunk? Ha elkárhozom, mim fog égni? És miként tudhatnám, hogy égek, ha a koponyám üres? A semmit sokkal könnyebb elfogadni: születésünk előtt sem léteztünk, miért léteznénk a halálunk után? Robert Merle

Csak a mindennapi emberek egészségesek és normálisak. Az ideges korra, a kimerültségre, elfajulásra s effélékre vonatkozó meggondolások csak azokat izgathatják, akik a valóságban keresik az élet célját, vagyis a nyájembereket. Anton Pavlovics Csehov

Elfogyott minden magyarázat. Az ember fölmetszi az ereit, aztán majd jön valaki, és megmagyarázza. Galgóczi Erzsébet

Vártam. Türelmetlenül, de mindig készen arra, hogy valamit csináljak. És tudod, mit kezdek észrevenni magamon? Hogy már nem is vagyok olyan nagyon készen. Csomó energiám elment egyszerûen csak arra, hogy fenntartsam ezt a várakozási állapotot.

A testünkben valamilyen megbetegedés formájában tör felszínre az, amit a tudat szintjén elnyomunk.

Aki túl korán elfárad, úgy tûnik, hogy egyetért a saját elmúlásával. Tudor Arghezi

Az épelméjûek is átélik néhányszor azt a mentális kínt, amikor az elmében megtelepedő sötét érzület elrákosodik. Különösen a gyûlölet karcinogén. Burjánzása következtében az ember semmi egyébre nem bír gondolni, csupán a sérelmére, éjjel-nappal annak megtorlásán agyal. Többek szerint ez a lelkiállapot váltja ki szervi betegségeinket, ezekkel idézzük magunkra a nyavalyákat. A higiénikus lelkületûek hamar kilábalnak e mocsárból, sőt: koruk, értelmi-érzelmi fejlettségük előrehaladtával többé bele se gázolnak. A bomlottak képtelenek szabadulni, mind mélyebbre taposnak gyûlölségeik feneketlen iszapjában. Vavyan Fable

A Nap kihûl, a bolygó elsötétül, az ember kihal. Én azt mondom, rendben, és akkor? Ez még nem következik be újabb 10 milliárd éven belül. Most élünk. Mármint a most-ban élünk. Meg kell ragadnunk a jelent két kézzel. Át kell mennünk a fényen, felmelegedni a naptól... amíg csak lehet.

A testi vágy (...) pontosan olyan, mint az útjára bocsátott torpedó. Ha kilőtték, többé már nem lehet visszahívni. Csak akkor nyugszik el, ha célba ért. Ettől még az sem rettenti el, hogy a beteljesedés pillanatában végső pusztulás vár rá. Akif Pirincci

Nem vagy már jó, nem vagy már szép. Égjen lassan, vagy szakadjon szét. Esti Kornél

Néha, és különösen most, éjszaka, úgy érzem, hogy nem bírok tovább élni, mert megérintetted az énem legbelső részét, felrobbantottad az eddigi életemet, már nem az vagyok, aki vagyok, hanem te vagyok, tied vagyok, általad vagyok. Ingmar Bergman

Talán maga az öregedés is csak egy ugyanolyan betegség, mint a többi, ami születésünktől fogva végigkísér minket. Hiszen a sejtjeink ugye folyamatosan cserélődnek, vagyis eltérő mértékben ugyan, de minden egyes sejtünk fiatal. A szervezet egésze viszont valami miatt mégis megöregszik.

Amikor kihagy az ünnepből a megemelő többlet, ebben valami mélyebb és alapvetőbb baj árulja el magát. Egész hitünket, annak mélységét, forrását kell megvizsgálnunk. Harcba kell szállnunk azért, ami elveszett, hogy a járulékos elemek nyomasztó romhalmaza alól ismét kiszabadítsuk a lényeget: emberi időnk isteni jelentését. De ehhez ismét egész hit kell, s nem csak az adott egy-két nap, hanem az egész esztendő erőfeszítése. Pilinszky János

Mulandó a lélek, mert a testtel együtt elpusztul. Démokritosz