Kiégés idézetek

Ha az embert arra ösztökéljük, hogy a legjobbat nyújtsa magából (...), akkor arra kényszerítjük, hogy magasfeszültségen éljen; hogy ahhoz igazodjon, amit mások elvárnak tőle, ezért nagyon meg kell erőltetnie magát. A túl nagy feszültség végül összeomláshoz vezet. Agatha Christie

A halál nem az, amikor a tested megszûnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él. Kubiszyn Viktor

Nem várom már az életet. Vagyok úgy, ahogyan lehet. (...) Ha tûz lobog, hát majd elég. Ha vér ömlik, hát van elég. József Attila

Ahogy öregszünk, úgy tûnik, leállunk az alternatívákkal, legalábbis a nagyokkal. Lehet, hogy az életünk során már annyi volt, hogy egyszer csak elfogyasztottuk őket, és elvesztek mind.

Nem csak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább, mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban. Marcus Tullius Cicero

A kimerültség előcsalogathatja belőlünk az ösztönlényt. Dan Ariely

Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz. Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat. Ingmar Bergman

Egyikünknek sincs más lehetősége, mint kifáradni vagy eltunyulni. Én a kifáradást választom. Theodore Roosevelt

A megöregedés semmi egyéb, mint hogy elveszítjük őrültségeinket, illúzióinkat és szenvedélyeinket. Stendhal

Az ember stresszből és szorongásokból felépít magának egy másik testet a saját testén belül, ami aztán szép lassan elpusztítja. Závada Péter

Azoknak az embereknek az életében, akik a saját erőforrásaikra vannak hagyatva, elkövetkezik egy pont, amikor megszûnnek élni, és kezdenek csupán túlélni. Stephen King

Miként beteg testünk vagy demens elménk, úgy mérgező kapcsolataink is egyre nehezebben kezelhetővé válnak az életkor előrehaladtával. A személyiség megkeményedik, mint az artériák, és a félreértések vérrögökként rakódnak le benne. Jonathan Reisman

A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem. Jean Webster

Az "egészséges megöregedés" (...) lehetetlen. Az "egészségesen megöregedni" jelszó nem más, mint a valóságtól elrugaszkodott óhaj. Az viszont nem vágyálom, hogy avatkozzunk be, és lassítsuk le az öregedési folyamatot. A károsodásokat így sem tudjuk megelőzni, viszont későbbre tudjuk tolni a velük járó gondok megjelenését, és tovább maradunk egészségesek. Rudi Westendorp

Ha az embernek elterelődik a figyelme, egyetlen rossz lépés is elég, hogy a mélységbe zuhanjon. Folyamatos éberségre van szüksége - de az is rossz, mert az is azt jelenti, hogy egyfolytában arra gondol, arra figyel. Kim Stanley Robinson

Az evészavar (...) egy mentális betegség, és elsősorban nem is a kinézet a lényeg. Ez olyan, mint egy jéghegy: a tetején van az, ahogy kinézel, és minden más, ami lelki, az alján. Amikor valaki elkezdi a gyógyulást, és már kellő fizikális állapotban van, fel kell venni a búvárruhát, aztán alá kell merülni, meg kell nézni, körbe kell járni az alját.

Bármelyik pillanat lehet az utolsó. Akkor meg minek törődjünk bármivel? Miért fektessünk energiát bármibe? És mégis, ha éppen ez a pillanat az utolsó pillanatom ezen a földön, csakugyan a beletörődésre és a vereség érzésére kell elpazarolnom? Úgy kell eltöltenem, mintha máris halott lennék? Edith Eger

Ha az emberiség meg akar maradni, fel kell adja ezt az önpusztító túlfogyasztást. A termelés jelentős része tök fölösleges, ugyanis nem igényeket, hanem vágyakat elégít ki. Csányi Vilmos

Már életünk, ha hosszú is: rövid. Delén vagyunk, vagy túlvagyunk delén. Van gyertya, mely nem éghet már tövig, Mert elfujják, váratlanul, felén. Gábor Andor

Sokan idővel eltávolodunk a fizikai testünktől; talán mert nem tetszik, ahogy kinéz, vagy ahogy öregszik, fizikai fájdalmat, kellemetlenséget tapasztalunk. A végén az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy a tapasztalásainkról gondolkodunk ahelyett, hogy ténylegesen megtapasztalnánk azokat.