Kihűlt szerelem idézetek

Földünk szikkasztja a bánat napja. Az éjszaka könnye jéggé fagyva. Álmodó hóra hull a holdsugár. Csak az én tavaszom nem jön el soha már. Margit Sandemo

Maga a szerelem fogalmát belekényszeríti abba a képletbe, hogy "Minden vagy Semmi", és az én szememben ez a "minden vagy semmi" azt jelenti: "először Minden, aztán Semmi". És a semmi ott kezdődik, mikor a nő hazudni kezd. Guy de Maupassant

Furcsa (...). Elapadt minden indulata, érzelme ezzel az egy lövéssel? Kiadta minden szenvedélyét, és most maga sem egyéb, mint annak a kilőtt golyónak az üres hüvelye? Lehetséges. Agatha Christie

A kapcsolatokban az, ami egykor a másikhoz vonzott bennünket (például a nagylelkûsége vagy a humora), idővel megszûnik csodálatosnak lenni, és megszokott lesz. Ami pedig megszokott, azt el is várjuk. Ennek az az ára, hogy az illetőt már nem csodálatosan elhajlónak vagy egyedinek látjuk, hanem normálisnak, s ezzel azt kockáztatjuk, hogy a jelenlétét magától értetődőnek vesszük. Beau Lotto

A szerelem egy mítosz, egy hülyéknek szóló mese. Nem létezik semmilyen szerelem, csak az embereknek az a képessége, hogy elviseljék egymást. A választás nem a "ki tetszik jobban", hanem a "ki idegesít kevésbé" elv alapján történik. Alekszandra Marinyina

A kapcsolatokban is vannak (...) jégkorszakok, amikor nem mozdul semmi. (...) Igen, nem mozdul, egy darabig, mert aztán megindul az ár, és mindent elsodor.

Nincs már Közel és nincs már Távol. Régi asszony s régi legénye Úgy suhanunk, úgy simulunk, Úgy hull reánk a hûs Holdnak fénye, Úgy borulunk, úgy remegünk Egymásba, mintha soha-soha Kettő nem lettünk volna ketten. Ady Endre

Nem szeretjük egymást. Azt a képet szeretjük, amink egymásról van. Nagyon kevesen vannak, akik képesek ezt megérteni, képesek egyáltalán elképzelni. Õk vakon hisznek saját teremtő erejükben. Végső soron minden szeretet önmagunk szeretete. Robert Galbraith

Kétféle szerelem van. Az a fajta, amely nagynak indul, és lassan apad el, amelyről úgy tûnik, hogy az ember sosem merítheti ki az egészet, és egy nap aztán vége. És az a fajta, amelyet az ember először nem is vesz észre, de amely mindennap magához tesz egy kicsit, ahogy a kagyló készíti a gyöngyöt, szemenként, egy ékkövet a homokból. Monica Ali

Ez a kifejezés, hogy "fülig szerelmes" annyira elcsépelt, annyira határozatlan és bizonytalan, hogy már alig jelent valamit. Éppoly gyakran alkalmazzák a félórás ismeretségekből származó érzésekre, mint a komoly, mély vonzalomra. Jane Austen

Hideg van, olyan hideg, hogy a csontjaimig hatol, csak egy dolog melegít fel, ha rád gondolok. Bárcsak visszatérhetnék hozzád!

Mindig joghurtkapcsolataim voltak (vagyis olyanok, amelyeknek lejárati dátuma volt), sokszor a történetek csak úgy véget értek, szinte anélkül, hogy észrevettük volna: egyre kevesebbszer kerestük egymást, azután már egyáltalán nem, és a dolognak vége lett, kiürült, mint a mûanyag pohár. Fabio Volo

Mellette ülve éreztem, hogy ugyanúgy szeretem, mint az esküvőnk napján, de ahogy ránéztem és észrevettem, hogy szomorkásan oldalra siklik a tekintete, hirtelen ráébredtem: lehet, hogy ő már nem is szeret engem. Nicholas Sparks

Az volt a dologban a szomorú, hogy valójában kedvelt engem, de évek óta csak barátként kedvelt. Õszintén és mélyen törődtünk a másikkal. Most meg itt állok dühöngő hormonok áldozataként, és valósággal belerokkanok a vágyba, hogy védelmezzem. Csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá. Nick Sagan

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás. El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást. A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt - téged szeretlek immár, nemcsak magamat.

Fül-hallotta fagyos szó a szívbe hatolván jéggé válik.

Nem lehet belekapaszkodni valakibe, mert minél szorosabban tartod, ő annál inkább el akar távolodni tőled. Te csak annyit tehetsz, hogy szereted, és biztosítod őt arról, hogy nem fogsz eltûnni mellőle.

A hosszú kapcsolat az olyan, mint az elromlott jacuzzi: ahogy elkezd csökkenni a buborék, elfogy az izgalom.

Bál volt itt, most véget ér, A szobában ülők arca csupa dér, Járkál csak, ki tudja, mit ítél A viharvert szíveken a szél.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Juhász Gyula