Téma
Költészet idézetek
-
Az én lelkemben nincsen dal egy darab se, a líra számomra csak egy húros hangszer, így munkakedvem serkentésére rangadót rendeztem a költészet hat legnépszerûbb alapgondolata között: 1. szép vagy és szeretlek, 2. nem szeretsz, 3. nem szeretlek, 4. halhatatlan vagyok, 5. carpe diem, 6. évszakváltás - türelmesen húztam a strigulákat minden vers után. Szécsi Noémi
-
Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betû vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!
-
Én meghalok, de a költészet megmarad! Rád hagynám birtokom vagy néhány fehér vitorlás hajóm, de nem maradt másom, semmi egyebem, csak a költészet, így ezt hagyom rád. Rád hagyom az évszakokat, a virágot bontó tavaszt és a napfényes nyarat. Rád hagyom a napot, a szelet meg a kék égboltot. Rád hagyom a tengert, mely gyönyörûbb, mint a föld, és legyenek tiéd a patakok és a folyók is. Rád hagyom az ünnepélyesen szálló felhőket, hogy jusson eszedbe barátságunk, mikor esőtől duzzadva feletted tornyosulnak. Rád hagyom a hegyeket és a fákat, meg a föld, a víz, a levegő minden fürge lakóját. A szerelmet és a fájdalmat, minden örömöt és bánatot, az égbolt valahány csillagát. Legyen tiéd a muzsika, a lantok, a víziorgonák és a sípok hangja. Rád hagyom az emberek hangját, mely a legszebb zene. Cserna-Szabó András
-
Jól ismert jelenség, hogy egy-egy kultikus, sokat hallott, sőt többnyire kívülről megtanult vers egyes sorait anélkül olvassuk, vagy éppen mondjuk, hogy rákérdeznénk a jelentésére. Még akkor is így van ez, ha kis "döccenőt" érzékelünk a szöveg logikai struktúrájában vagy koherensnek ható képrendszerében stb. Ha ezeket a szöveghelyeket közelebbről szemügyre vesszük, időnként nagyon érdekes vagy éppen zavarba ejtő jelentésekkel szembesülhetünk. Milbacher Róbert
-
A költészet különösen érzékeny dolog, az emberek többsége kamaszkorában kezd írni, ami különösen sérülékeny kor. Ha ilyenkor valakit a földbe döngölnek, az végleg elveszítheti a kedvét. Ugyanakkor viszont fontos, hogy a pályakezdő szerző képessé váljon a kritikák befogadására, vagyis munkadarabnak tudja tekinteni a szöveget, ne pedig a lelke egy lehasított, eleven és lüktető darabkájának. Tóth Krisztina
-
Próbálja csak meg valaki jellemezni a tekintetük ragyogását: azt az olvadékony, bársonyos, édes fényt. Isten tudja, még mi mindent lehetne mondani a tekintetükről: kegyetlen is, lágy is, sőt olykor epedő vagy mint némelyek mondják: kéjes, vagy talán nem is, de ha igen, megejti a szívet, rezgésbe hozza a lelket, mint hegedûhúrt a vonó. Az ember egyszerûen nem talál rá szavakat - az emberi nem fele: az asszony - céda népség, semmi más. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
-
Tudós barátokkal beszélni olyan, mint valami ritka könyvet olvasni; költői lelkû barátokkal beszélni olyan, mint kiváló írók verseit és prózáját olvasni; gondosan és megfelelően viselkedő barátokkal beszélni olyan, mint bölcs klasszikusokat olvasni; elmés barátokkal beszélni olyan, mint regényt vagy románcot olvasni. Csuang Csou