Költészet idézetek

Az én lelkemben nincsen dal egy darab se, a líra számomra csak egy húros hangszer, így munkakedvem serkentésére rangadót rendeztem a költészet hat legnépszerûbb alapgondolata között: 1. szép vagy és szeretlek, 2. nem szeretsz, 3. nem szeretlek, 4. halhatatlan vagyok, 5. carpe diem, 6. évszakváltás - türelmesen húztam a strigulákat minden vers után. Szécsi Noémi

Eszméletkihagyásig beleszerettem. Talajtól elemelt, lebegtetett állapotba jutottam. Költészetnek éreztem az életet. Vavyan Fable

Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betû vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!

Én meghalok, de a költészet megmarad! Rád hagynám birtokom vagy néhány fehér vitorlás hajóm, de nem maradt másom, semmi egyebem, csak a költészet, így ezt hagyom rád. Rád hagyom az évszakokat, a virágot bontó tavaszt és a napfényes nyarat. Rád hagyom a napot, a szelet meg a kék égboltot. Rád hagyom a tengert, mely gyönyörûbb, mint a föld, és legyenek tiéd a patakok és a folyók is. Rád hagyom az ünnepélyesen szálló felhőket, hogy jusson eszedbe barátságunk, mikor esőtől duzzadva feletted tornyosulnak. Rád hagyom a hegyeket és a fákat, meg a föld, a víz, a levegő minden fürge lakóját. A szerelmet és a fájdalmat, minden örömöt és bánatot, az égbolt valahány csillagát. Legyen tiéd a muzsika, a lantok, a víziorgonák és a sípok hangja. Rád hagyom az emberek hangját, mely a legszebb zene. Cserna-Szabó András

Jól ismert jelenség, hogy egy-egy kultikus, sokat hallott, sőt többnyire kívülről megtanult vers egyes sorait anélkül olvassuk, vagy éppen mondjuk, hogy rákérdeznénk a jelentésére. Még akkor is így van ez, ha kis "döccenőt" érzékelünk a szöveg logikai struktúrájában vagy koherensnek ható képrendszerében stb. Ha ezeket a szöveghelyeket közelebbről szemügyre vesszük, időnként nagyon érdekes vagy éppen zavarba ejtő jelentésekkel szembesülhetünk. Milbacher Róbert

Az idő! - ki tartja fel? Élvezni, míg szárnyra nem kél, Gyors futtában fogni el: Szived tőle így remélhet Kéjt mit máskép meg nem ád... - Sebes vándorút az élet, Hintsük rózsákkal be hát! Johann Gottfried von Herder

A költészet különösen érzékeny dolog, az emberek többsége kamaszkorában kezd írni, ami különösen sérülékeny kor. Ha ilyenkor valakit a földbe döngölnek, az végleg elveszítheti a kedvét. Ugyanakkor viszont fontos, hogy a pályakezdő szerző képessé váljon a kritikák befogadására, vagyis munkadarabnak tudja tekinteni a szöveget, ne pedig a lelke egy lehasított, eleven és lüktető darabkájának. Tóth Krisztina

Mégiscsak a nyelv teszi így vagy úgy helyükre a dolgokat. A magasba emeli és a földre ejti őket.

Méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Petőfi Sándor

Mint víz tükrét a fecske szárnya Legyintvén - pár csillogó csöppet Visz magával a magasságba: Úgy szeretném legyintni én is Lélekszárnnyal az életet, S ragadni fel a végtelenbe, Viharzó zsoltárt énekelve, A megmentett szépségeket. Reményik Sándor

Míg alszol, megterem lelkemben A világon a legszebb költemény, Ébredésedkor, mint madár a hajnalt, Majd ezzel köszöntelek én. Tóth Kálmán

Ha az ember verset ír, előbb-utóbb elküldi őket egy lapnak. És a lap előbb-utóbb vagy leközli, vagy nem közli le. És ha leközli, az ember vagy tud örülni neki, vagy nem. És ha tud, akkor van egy boldog éjszakája. És ha nem tud, akkor van egy pocsék élete. Bartis Attila

Egy jó előadás, tudományos munka vagy akár irodalmi mû szinte mindig tartalmaz idézeteket.

A hangod akkor legszebb ha kerete a csöndnek, a hajad akkor legszebb ha cseléde a napsugárnak, az arcod akkor legszebb ha emlékszem rája sírva, a sorsod akkor legszebb ha elszáll mint az ének. Weöres Sándor

Az alkoholt, azt nem pótolja semmi S az mindent pótol, mindennel fölér, Gyönyöre, kéje százszor százezernyi, Szivünk belőle mindig újra kér. Heltai Jenő

Próbálja csak meg valaki jellemezni a tekintetük ragyogását: azt az olvadékony, bársonyos, édes fényt. Isten tudja, még mi mindent lehetne mondani a tekintetükről: kegyetlen is, lágy is, sőt olykor epedő vagy mint némelyek mondják: kéjes, vagy talán nem is, de ha igen, megejti a szívet, rezgésbe hozza a lelket, mint hegedûhúrt a vonó. Az ember egyszerûen nem talál rá szavakat - az emberi nem fele: az asszony - céda népség, semmi más. Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Mások éltem érzeti, Más alakja testemnek. Mások lelkem repületi, Más aránnya létemnek; Más most egész természetem: - Mert szeretek s szerettetem; Másként jár most az idő, Mióta már enyém ő. Kisfaludy Sándor

A költészet néha olyan torony, ahonnan indokolatlanul elszállsz, máskor némán dőlsz hátra a padon, mint katica alatt a gyenge fûszál, szeretők alatt lopott alkalom. Előtted már bizonytalanul ott áll a vers, szinte teljesen meztelen, s leül melléd, persze, ha engeded. Jász Attila

A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka. Gabriel García Márquez

Tudós barátokkal beszélni olyan, mint valami ritka könyvet olvasni; költői lelkû barátokkal beszélni olyan, mint kiváló írók verseit és prózáját olvasni; gondosan és megfelelően viselkedő barátokkal beszélni olyan, mint bölcs klasszikusokat olvasni; elmés barátokkal beszélni olyan, mint regényt vagy románcot olvasni. Csuang Csou