Téma
Költészet idézetek
-
A hallott, látott szöveg mindig szőttes. Egy-egy szót, kifejezést ki lehet emelni belőle, de az ilyen izolált egység csak annyira képviseli majd az egészet, mint a szövedékből kiráncigált lánc- vagy vetülékfonal. A szálak összefonódnak, egymást erősítik; így adják meg az egésznek színét, formáját, szilárdságát. Lomb Kató
-
Vannak "alkalmazott" tudományok, amelyek az alapjukul szolgáló "tisztáktól" sok mindenben különböznek, de szintén tudományok; ilyen az alkalmazott matematika, az alkalmazott pszichológia és a technikai tudományok. Nem ugyanilyen joggal ugyan, de létezik az alkalmazott költészet is. Ide tartoznak mindazok a költők, akik egy olyan világnézet vagy világrend hirdetőinek és terjesztőinek érzik magukat, amely nem tőlük maguktól származik. Robert Musil
-
Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el. Hermann Hesse
-
Egyszer egy gimnáziumban járva azt találtam mondani, a költészet éppolyan mesterség, mint a vízvezeték-szerelés. Egy széplelkû lányka ezen rettentően kiakadt, mert verset írni igenis küldetés, szárnyalás, átlényegülés. Igaza van. De akkor egy finom étel is költemény. Egy szép balettmozdulat is katedrális. Láttam szakiskolás, nagyon hátrányos helyzetbe született szavalót, aki jobban életre keltett egy verset, mint ahogy egy unott, profi színész tette volna. Mert átizzott rajta a szöveg, látszott, hogy belülről éli meg, és nem csak felpróbálja, mint egy ruhát. Másfelől nincs igaza a lánglelkû lánykának. Hiszen ihlet nélkül semmit se lehet csinálni. Láttatok már ihlet nélküli vízvezeték-szerelőt? Mert én igen. Negyvenezer a kiszállás, de nem tudja megcsinálni, mert nem fér hozzá, és ez az alkatrész most amúgy sem rendelhető. Hát neki most nem volt ihlete. Szóval igenis, az írásnak van tanulható, szakmai része. És igen, az írás nem csak a tanulható részből áll. Ám ha nem tanulunk, sosem jutunk el odáig, ahol az a bizonyos "több" kezdődik. Lackfi János
-
Gyûlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyûlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel, Gyûlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre, Gyûlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle. Gyûlölöm, gyûlölöm, ha hazudsz, és azt is gyûlölöm, ha nem, Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. Gyûlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, S gyûlölöm, hogy nem gyûlöllek egy cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyûlöllek én.
-
Az írott versekről évszázadok óta mondogatják, hogy ma már nem érdekelnek senkit. A "szellemi elit" évszázadok óta leckézteti a "népet", hogy amit költészetnek érez, az csak giccs, hülyeség, bunkóság. De a "nép" vidáman lúdbőrzik tovább attól a költészettől, amit ő annak érez. És közben mégis folyamatosan hat egymásra a magas és az alacsony költészet. Azért időnként elkap az az érzés, hogy mi van, ha pont most jött el az a korszak, amikor az írott költészet tényleg kipusztul, esetleg magával a "szellemi elittel" együtt. Az írott költészet nem olyan cuki dolog, mint például a panda, de még a panda jövője sem felhőtlen. Kemény István