Költészet idézetek

Az ábécével mi sem vetekszik Minden bölcsesség benne leledzik, Hisz a betûkből minden kikerül, Ha ugyan összerakni sikerül. Emanuel Geibel

Száz felhőszilánk arcomhoz ér, A lebegő lélek utcazenél, Négy sarkán fogom meg a világot, Összecsomózom és hátradobom, Majd ha eláll, talán visszahozom. Margaret Island

A lélek margójára írt kisbetûs szavak olyanok, mint a szerződések apró betûs részei: bennük van minden lényeg.

A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme. Rejtő Jenő

Azt gondoljátok: a költés szekér. Mely ballag széles országútakon? Sas a költés; hol nem járt senki sem, Õ arra indul fennen, szabadon. Petőfi Sándor

Ne hagyd, hogy siettessen a szárba szökő szépség, a tiéd és a körötted legyeskedő fiúké, adj időt az időnek, higgy nekem: szerelmes leszel, bizonytalan leszel, nemet mondasz, biztos leszel, igent mondasz, boldog leszel, boldogtalan leszel, megint boldog leszel, megtörténik minden a maga idejében. Sandro Veronesi

Szépséged szívem szüntelen kínozza azzal, hogy mikor leszel már enyém, liljomfehéren, pirosan, mint rózsa, kelet rubintjával szemed tüzén.

De jó lenne jónak lenni, mindig, mindig csak szeretni, lelkem szállna, mint a lepke, olyan könnyû, lenge lenne. Juhász Magda

A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. (...) Akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. Babits Mihály

A huszadik században a vers annyira öncélúvá alakult, hogy némelynek írója úgy véli, ami átvillan a fején, az már líra. Rettenetes félreértés. A versben nem magunkról és magunknak kell beszélnünk, hanem azokról a gondolatokról, érzésekről, amelyek ott lappangnak az olvasókban is. Illyés Gyula

Egy levél nem tud dadogni, nem vörösödik el, nem fakad sírva, nem kap szívdobogást. Viszont szépen meg kell fogalmazni. Az sem egyszerû.

Gondolatok olvasása gondolatokat ébreszt. Félig-meddig gondolkodik is tehát már az, aki ilyeneket olvas.

Miért vonzódom úgy hozzájok? Mert ők lelkemnek rokoni, Mely mindig új s új alakot vált S mégis folyvást az egykori. Lehet még másban szinte hozzám A felhőt hasonlítani: Vannak neki, miként szememnek, Könnyûi és villámai. Petőfi Sándor

Üzenetet kapsz... a legszebb üzenetet. Pedig nem szavakkal írták. Te mégis el tudod olvasni. De senki más. Csak te. Nincs tolmács, kódfejtő, nincs senki, aki rajtad kívül értené. Mert ennek a nyelvnek a szavait ti alkottátok. Együtt. Érzésekből, helyekből, történetekből. És ő ezen a nyelven írta az üzenetet. A neked szólót. Csak neked. Csitáry-Hock Tamás

A cél, amikor végül elérem, sohasem az, amit eredetileg elgondoltam. Mert minden probléma új választásokat hoz, és minden választás új problémákat vet fel, amelyekre megoldást kell találni, és így tovább. A költő a szíve mélyén mindig meglepődik, mi lett a verséből.

Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Kodály Zoltán

A Tisza a népdalokban és a versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Hívtuk már szőkének, vadnak, zavarosnak és kanyargósnak... de valahogy mindig a miénk volt, akkor is, ha elvitte házainkat, barmainkat, szeretteinket. A Tisza egyértelmûen nő. Szeszélyes, de szeretjük. Cserna-Szabó András

Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak. Elmondanám, hogy bárcsak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem, A szélbe súgom én: Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó. Jöjj, mindig várok rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok rád.

Akik jobban tudnak okoskodni, s jobban meghányják-vetik gondolataikat avégből, hogy tisztán s érthetően kifejthessék, jobban meg is tudják az embert győzni arról, amit állítanak, még ha pórias nyelven szólnak is, és sohasem tanulták is a retorikát; s akinek kedvesebb ötleteik vannak s díszesebben s gyöngédebben tudják kifejezni őket, jobb költők lesznek, ha ismeretlen is előttük a költészettan. René Descartes

14 és 20 éves kor között eldől: legyûrendő tantárgy vagy az életünk része lesz az irodalom. Ha utóbbi, annak pedig a nemzetgazdaságra is van jó hatása. A költészet például az érzelmi tapasztalat kollektív átadásának legfontosabb eszköze. (...) Ha valakiben kifejlődik a készség a versolvasásra, értelmezésre, azt a munkahelyén is kamatoztatni tudja. Lehet 600 oldalas tanulmányt írni a magányról, de annál, hogy "A semmi ágán ül szívem", nem lehet ezt jobban, tömörebben megfogalmazni. Nyáry Krisztián