Költészet idézetek

Attól, hogy egy írásnak ritmikája, rímei vannak, még nem biztos, hogy remekmû. A technikai tudnivalókon kívül kell még valami más is hozzá, ami a föld fölé tudja emelni. Zászlós Levente

A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könnyû szél Hádesz felé. És, és: szeretlek. Ady Endre

A szerelmes vers megírásához (...) hátrány, ha az ember éppen odáig meg vissza van. Az nem irodalmi téma. Giccs lesz belőle, vagy csak egyszerûen rossz szöveg. Ha viszont kicsit is megbomlik az egyensúly, valami elmúlik, vagy éppen veszélybe kerül, ott rögtön mûködésbe lép az irodalom. Dunajcsik Mátyás

Csodálatos, milyen sok időbe telik, míg a dolgok szavakba öltöznek. Ha két ember egy bizonyos kérdést kerülni akar, önkéntelenül, minduntalan odatereli a szót, eljut egészen a széléig, de mégse kavarja fel. Nathaniel Hawthorne

A költők iránt, úgy látszik, akkor érdeklődik a világ, mikor azok ébresztőt fújnak: de ha felébredtünk, akkor már a napi dolgok izgatnak. Móricz Zsigmond

Igazi költőnek lenni egyet jelent az Istenné válással.

Némely szavunk olyan dagályos már, hogy el sem fér a szánkban. Minden édes! Még a keserûen virágzó rózsa is. A tudatlanság, az virágzik édesen, attól látjuk így leegyszerûsítve, fejük tetejére állítva a dolgokat.

Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben, Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, S a madarak messzi délről lassan hazatérnek. Koltay Gergely

Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben. Csitáry-Hock Tamás

S ha a természet örök szála egyre Közönnyel orsóra csavarodik, S a lények harmóniátlan tömegje Bosszantó ricsajjá zavarodik, Ki léphet az egyhangú folyamatba, Megélesztve, hogy ritmikus legyen, S az egyest átfogóvá ki avatja, Mely gyönyörû akkordokkal üzen? Vajon ki szít vihart a szenvedélyből? Alkonypírból ki sző mélyebb jelet? S ki hint szirmot, mikor minden virág nől, Ahol a kedves lépeget? Dicső koszorúvá vajon ki fonja A borostyánt, mely magában fakó? Az Olympost egyesíteni ki fogja? Emberi erő, költőkben lakó! Johann Wolfgang von Goethe

Ha szeret, akkor bizonyosan kedvesek lesznek soraim, akármilyen pongyolák is, mint ahogy kedvesek nekem a magáéi egész pongyolaságukban, sokkal kedvesebbek, mintha gonddal volnának írva: mert akkor látnám, hogy az irály mesterkélt, mûvészi, átgondolt - míg így úgy jelennek meg kedves sorai, amint azok csiszolatlanul tollára jönnek egyenesen lelkéből: meg nem hamisítva az irály mesterkéltsége által. Mikszáth Kálmán

A matematika, olyan, mint a költészet: önmagáért való. De bármennyire eltávolodott az élettől, amelyből származott, mégis visszatér hozzá. Beke Manó

Isten veled, Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek, Isten veled, Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek, Isten veled, Nézd, fény ragyog a gyönyörû világon, Csak ennyi, lásd, Hogy én eltûntem és hiányzom. Tóth Árpád

A költészet azon ámbra maradék, melyet az istenek meghagytak a halandóknak. Pierre-Jean de Béranger

Sem a versmérték, sem a gondolatalakzat, sem a nyelvezet pompázatossága, sem a metaforák helyénvaló volta, sem az arányosság és a szerkesztés nem tud úgy elbûvölni és úgy tetszeni, mint a talpraesett meseszövés és elrendezés. Plutarkhosz

Sokszor eltûnődtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbûvölt? Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bőr, bőr - semmi. Aki először tekint rá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban széppé válik az az arc s női teremtés. S azontúl ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. (...) Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk. Gárdonyi Géza

Egy bölcs ember egyszer azt írta: a haldokló férfi nyelve érvényesíti akaratát, mint a mély harmónia. Ha szavakat költ, azok ritkán költődnek hiába.

Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (...) Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag. Napoleon Hill

S mint gyümölcs a magvat, Úgy hordozlak magamban. Kimondanám, mint egy valódi költő, Nem elkoptatott szavakkal, De cukorba fullad a lángoló szív, S azt bevonja édes sziruppal. Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, Ott vagy a falat kenyérben, Az esti olvasmány behajtott lapján, A karomra harcolt névben. Én nem látok mást, csak téged. Vad Fruttik

Könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni. Michel de Montaigne