Költő idézetek

Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a multnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Ady Endre

A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka. Gabriel García Márquez

Még nem hallottam hangod ezelőtt, Csak gyönyörködtem arcod mosolyában, És elvesztem szépséged folyamában, Amint lelkembe tündökölve tör. Nikolaus Lenau

Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part, s tenger összevegyül, Szabó Lőrinc

Könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni. Michel de Montaigne

Minden gondolatom, minden lélegzetem, minden szívdobbanásom: vele, róla, érte. Az arca: szemből, félprofilból, profilból. (...) A világ összes többi része csak megfakult dagerrotípia volt, vázlatos formák és hangok a múltból. Grzegorz Musial

Ha útjaim vannak, tenni szoktam. (...) Ha gondolataim, könyvet írok. Ha vágyaim, hát élek boldogul. Csak a bánatomból nem kér senki. Verseknek adom, mint szolgának az úr. Balázs Ferenc

Szaggató kín járta át minden porcikáját, s úgy érezte, a szíve meghasad. A tenyerébe temette az arcát, és nem akart többé tudomásul venni semmit, semmit a világon. (...) Kisöpört magából mindent. Egyetlen dologra koncentrált: a saját szívének száguldó, kínokkal telt dübörgésére, amely legszívesebben a csillagos égig ordította volna a fájdalmát. A. O. Esther

Haja, mint a koszorúba font napsugár, szeme mélykék, mint a tenger, és a tûnő nyár összes rózsája ott virít az orcáján. Lucy Maud Montgomery

Hasonló a költő a pisztránghoz. Csak árral szemben tud úszni, akár piszkos az az ár, akár tiszta.

A vers minden pontjának archimédeszi pontnak kell lennie, mindennek a helyén kell lennie.

Szólongatom olykor magam: be szépek A föld csudái, látod, bús nomád? Miért hát mindig bánat a komád, És sóhajszéllel bélelt halk beszéded? Tóth Árpád

Gyûlöltem, mert nekem megadatott, míg ő a hideg földbe kényszerült. Gyûlöltem, mert élveztem, ahogy a forró víz átmelengeti fáradt testemet. Gyûlöltem az életet, amikor ő már halott volt.

Szépséged szívem szüntelen kínozza azzal, hogy mikor leszel már enyém, liljomfehéren, pirosan, mint rózsa, kelet rubintjával szemed tüzén.

Azt gondoljátok: a költés szekér. Mely ballag széles országútakon? Sas a költés; hol nem járt senki sem, Õ arra indul fennen, szabadon. Petőfi Sándor

Mûvész hazája széles e világ; A hírnév országutját lakja ő, S ez út hosszába` minden olajág, Minden babér az ő számára nő. Arany János

Ha a vers mentőkötél, a könyv tutaj. Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén. Jeanette Winterson

Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata. Reményik Sándor

Sokkal jobban ismertem benső vívódásában is Bertukát (...), semmint tévednék, amikor leírom: ez az életkörülményivel örökké elégedetlen, sokat és nagyon enerváltan képzelődő, asszonyian nagyra törő, szerencsétlen fiatal leány valami öröklött makacssággal, daccal akarta megmutatni a világnak, hogy odakerül a legnagyobb élő magyar költő oldalára!

Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital, Sebemre ír és bánatomra dal, Tûzhely, amelyhez térni soh'se késem. Márvány, amelybe álmaimat vésem. Át egen, földön, folyón, tengeren, Rögön, hanton, koporsófedelen: Szeretlek mindhalálig, nemzetem! Reményik Sándor