Költő idézetek

Enyhít a hölgy sírása, A férfi könye éget; Amaz harmatcsepp hervadó mezőben, Zápornak cseppje ez, forralva Villámok közt sötét felhőben. Szemere Miklós

Az egész világom középpontja volt - feketére festettem volna a napot is a kedvéért, vagy ha azt kéri, elcsenek egy fényes csillagot az éjszaka sötét bársonytakarójáról, hogy csak neki világítson. A szél csak miatta táncolt a mezőket tarkító virágszirmokon, a nap az ő kedvéért ragyogott melegen, és ha bánkódott, a felhők vele szomorkodtak, az ő könnyeit ontották. Csak kérnie kellett volna, és én az utolsó csepp véremig azon munkálkodom, hogy teljesítsem a kérését. Csak boldognak akartam látni.

S ha a természet örök szála egyre Közönnyel orsóra csavarodik, S a lények harmóniátlan tömegje Bosszantó ricsajjá zavarodik, Ki léphet az egyhangú folyamatba, Megélesztve, hogy ritmikus legyen, S az egyest átfogóvá ki avatja, Mely gyönyörû akkordokkal üzen? Vajon ki szít vihart a szenvedélyből? Alkonypírból ki sző mélyebb jelet? S ki hint szirmot, mikor minden virág nől, Ahol a kedves lépeget? Dicső koszorúvá vajon ki fonja A borostyánt, mely magában fakó? Az Olympost egyesíteni ki fogja? Emberi erő, költőkben lakó! Johann Wolfgang von Goethe

Nem is veszi észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betûk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte feledett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tûzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága. Wass Albert

Siker. A költő őrült pénzeket keresett nyomoráról írt verseivel. Karinthy Frigyes

Csak itt-ott néhanap, ha megpillantok közelemben az ágakon egy-egy énekes madarat, fog el gyermeki fájdalom, a vég riaszt meg engem, nem látni, hallani ily szépet lenn, a hant alatt. Stanislav Kostka Neumann

Ne irigyeld a költőt, hogy lelke mélyein Mi benned hangtalan, hangos zenébe szól: A rezdülő hurok minden beszéde kin, S minek követni őt? ut nélkül vándorol. Békássy Ferenc

A versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem - és soha nem is fogod. Benjamin Alire Sáenz

Sem a versmérték, sem a gondolatalakzat, sem a nyelvezet pompázatossága, sem a metaforák helyénvaló volta, sem az arányosság és a szerkesztés nem tud úgy elbûvölni és úgy tetszeni, mint a talpraesett meseszövés és elrendezés. Plutarkhosz

Megőrizlek téged féltett kincseim között, Õrizd meg te is a verset a homlokod mögött. Bonanza Banzai

A vers olyan lakat a nyelven, hogy nem biztos, hogy egy másik nyelven kulcsot lehet találni hozzá. Tudor Arghezi

Zokog - s szép szárán könny csorog, Mint halhatatlan gyöngysorok. Edgar Allan Poe

Rangját rejtse bár, ilyen a költő sorsa már: tüstént ráismer s tiszteleg királyának a kikelet. Joseph von Eichendorff

Nincs öröklét. Csak a jelen létezik az író számára. Attól függ minden, költészete milyen lánggal, mekkora fénnyel lobog, amíg él.

Ha mellém ül, becsukom a szememet, és mint a vakok, ujjaim hegyével "látom" őt. Minden vonását, arcának parányi rezdüléseit, szeme felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, ami Pista, rögzítek, és magamba zárom örökre, hogy bennem éljen az idő végeztéig. Berkesi András

A kortárs költészet legjobb reklámja a jó kortárs költészet.

Még rázza a bordák ketrecét Emléket pumpál szerteszét A szívem De megáll majd szép szelíden. Ákos

Mindannyian versírók vagyunk, a költők csak abban különböznek tőlünk, hogy ők szavakba is foglalják a verset.

Ma is itt vagy mindenemben, Hiszen így rendelt a sors. S mindig érzem képzeletben, Ahogy szelíden átkarolsz. Pál Dénes

Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. (...) Ha elkészül a ritkamívû szőnyeg, nagyboldogan terítem majd eléd: menj végig rajta s érezd meg a lelkem különös, vágyó, rezgő ütemét... Somlyó Zoltán