Költő idézetek

Én gyûlölök mindennémû közhelyet, s néha csak azért őrzöm meg magamban az érzéseimet, mert leírásukra nem találnék más szavakat, csupán olyat, amelyből kicsépeltek már minden tartalmat és jelentést. Jane Austen

Mindenkit érnek traumák a mindennapokban, amelyeket valahogy fel kell dolgoznia. A költészet pedig pont erre van kitalálva. Egy mûvészetektől eltiltott társadalomnál rosszabb nincsen. Nyáry Krisztián

Nem tehet róla. A lelke egy költőé, de az érzelmi kultúrája olyan, mint a szeméttelepen kóborló kutyáé. Stephen King

Ahogy rossz költők a vers második részében gondolatokat keresnek a rímhez, úgy keresik az élet második felében az immár aggályosabb emberek a korábbi életükhöz illő cselekedeteket, álláspontokat, viszonyokat, hogy külsőleg minden jól összevágjon: ám életüket nem uralja már világos gondolat, nem határozza meg újra és újra, hanem az említett rím megtalálásának szándéka pótolja e gondolatot. Friedrich Nietzsche

Egy bölcs ember egyszer azt írta: a haldokló férfi nyelve érvényesíti akaratát, mint a mély harmónia. Ha szavakat költ, azok ritkán költődnek hiába.

Te, aki már ezer élet közt Osztottad szét a lelkedet, Elképzeled, hogy egy egész szív Mást nem, csak tégedet szeret. Hogy azt, ki a festett világban Elvesztette önnönmagát - Egy bús poéta úgy imádja, Mint az igazság angyalát... Ady Endre

Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez. Weöres Sándor

Gyûlölte a munkáját, úgy gyûlölte, mint semmi mást a világon. Reggelente ezzel a gyûlölettel ébredt, napközben a másodpercmutatót figyelve ez irányította, és esténként úgy aludt el, hogy szorosan magához ölelte ezt a gyûlöletet, ami vele maradt álmában is. Karafiáth Orsolya

Az ezerjajjú gond elült, A nap pihenni szenderült, S az elfáradt világ felett Csapong az álom, s képzelet. Ágyacska mellett csendesen A lassú szendergést lesem, Hogy küszködik két szem-pile, Ragadni álom mézibe, S a tiszta két szem már úgy áll. Édes kis lányom, aludjál. P. Jánossy Béla

Kicsit fura talán, hogy a verset élőlénynek nevezem - bár ki tudja? Az élőlény általánosabb fogalom, mint az ember, márpedig a verset nem sérthetem meg azzal, hogy embernek nevezem. Igen, a vers sokkal több, sokkal rejtelmesebb, mint az ember. Nem is nevezem verseim gügyögőn "gyermekeimnek", "szülötteimnek". Tanítóim, parancsolóim ők, és éppen annyira másoké (azon nagyon-nagyon keveseké, akik elfogadják őket), mint az enyéim. Alattuk nevem csak az első találkozást jelzi számomra - és mások számára.

Csordultig van telve szívem. Nem ábrándozom többé; hogy csatákat nyerjek; (...) nem irigylem a költők babérkoszorúját; a királyok koronáját. Te az enyém vagy: ez minden dicsőségem; minden boldogságom; a te szerelmed az én babérkoszorúm, koronám s megnyert dicső csatám! Rudnyánszky Gyula

Olyan erős lett a keleti szél, hogy az arcán érezte. (...) Megirigyelte a szél szabadságát, és rádöbbent, hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának. Ennek nincs semmi akadálya, csupán ő maga. Paulo Coelho

Nagy gondja nem lehet az embernek, azt tartom, ha közben verset költ. Miguel de Cervantes

Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de főleg azért, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt. Rippl-Rónai József

Járok habok gyanánt futó finom havon, mint egy tûnt lét felé s föl-fölszippantgatom egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát, két kezemen maradt szerelmed illatát. Illyés Gyula

Elhitte, hogy megsajdul a szív, ha valami nagyon fáj. Mert megsajdult a szíve, és összepréselődött a bordái alatt. Mind ez ideig mosolygott, ha könyvben olvasta, vagy emberektől hallotta, hogy megsajdult a szívük. Azt hitte, csak kitalálás az egész. (...) Meg tud sajdulni a szív, és nemcsak az írók-költők találták ki ezt. Szilvási Lajos

Az író, amikor leveleit így elhullajtja a szélben, nem azokra számít, akik könyvét félredobják vagy talán elő sem veszik - mert ilyen biztosan sok van -, de arra az egy-kettőre, aki jobban megérti, mint akár iskolatársai vagy életének társai. Nathaniel Hawthorne

Ne félj, szivem, egyszer megleled őt még, És nemcsak a függönyön lépte szellőjét, És nemcsak fekhelye illatát, Vagy fodra tükörből vissza ha int S ujját virággal ekózza a váza! Robert Browning

Talán egy könyvben vagyok egy betû. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat. Wass Albert

Úgy érzem, hogy a teremtő Isten a szívében hordoz engem, én pedig, mint apró tengercsepp az óceánt, a szívemben hordom Õt. Simon András