Téma
Kutya idézetek
-
Ha egy északi országba mész, és meghallgatod, hogyan beszélnek a nőkről, az egyenlőségről, bármiről, látni fogod, hogy ez igazán belülről fakad, évtizedes nevelés eredményeként. Nekünk időre van szükségünk. (...) Nem lehet hibáztatni a szegényebb országokat azért, mert ez a típusú nevelés csak akkor hat, ha az egész társadalom eléri a jólét egy bizonyos szintjét. Amíg a túlélésért folyik a küzdelem, nincs nagyvonalúság és illem. Ezek az értékek olyan országokból származnak, amelyek előbb más problémákat oldottak meg. A prioritások mindenkinél önző eredetûek. A lényeg először, hogy te, a családod, a környezeted, az ismerőseid, a nemzeted rendben van, és akkor már lehetsz nagyvonalú. Nálunk késés van a fejlődésben sok történelmi okból. Próbálunk felzárkózni, de csak egy bizonyos ritmusú váltást lehet elvárni az emberektől. Történelmi szinten jó irányba haladunk, de emberi szinten van, akinek még időre van szüksége. Cristian Mungiu
-
Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a "ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra" játékban? Mikor fogod azt mondani, hogy elég? Ennyit akartam elérni az életben, megvan mindenem? Segítek: soha. Ennek az őrült futásnak ez a lényege: soha nincs vége. A boldogság után loholsz, amiről azt gondolod, hogy az úszómedencés házban van és a csillivilli kütyükben. Megvetted őket, nem tettek boldoggá. Akkor ha megvehetem a nagyobbat, az újabbat, az erősebbet, majd az kielégít. Az sem fog, mikor jössz rá végre? Csernok Miklós
-
Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedû búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint az ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában. Erich Maria Remarque
-
Maguktól jöttek a feltáró kérdések: ki vagyok? Mit akarok kezdeni magammal? Jöttek az ésszerû felismerések is: őszintén megvallottam magamnak jó, de még inkább a rossz tulajdonságaimat. Törekednem kell a negatívumok kiküszöbölésére, de ne feledjük: hibátlan, tökéletes ember nincs. Olyannak kell elfogadni magamat, amilyen épp vagyok. Ha kiismerem magam, egyre jobban megértem a világot is. Milyen jó is a bölcs embernek, aki egy rövidke beszélgetésből kiszûri, apró, árulkodó jelekből felismeri a jövőt! Mennyi bonyodalomtól menekül meg így! Reményik László