Téma
Kutya idézetek
-
Az igazi bölcsesség abban nyilvánul meg, hogy mit tudunk kezdeni a világ valódi kincseivel, amik túlmutatnak azon, amiket adhatunk-vehetünk vagy kézben tarthatunk, tehát az olyan kincsekkel, mint az élet, a fiatalság, a barátság és a szerelem. Ezeket a kincseket kell mindig a legjobban óvnunk és megbecsülnünk.
-
Az irodalom sokszínû, de egyik legfontosabb vonása - ami miatt nemritkán tüske a mindenkori diktátorok szemében, és azokéban, akik nem tûrik mások véleményét és szemléletmódját -, hogy képes átlátni és olykor leleplezni jelenének nézeteit és uralkodó álláspontját. Vagy kétségbe vonni őket. Elültetni bennünk a kételkedés magvát. Az irodalom nem tisztel semmilyen szabályt, ő a megszelídíthetetlen macska. A jelen gyermeke, az mégsem köti gúzsba. Legjobb pillanataiban pedig feltárja előttünk a világ mögött rejtőző világot. Jón Kalman Stefánsson
-
Soha nem éreztem magamat egy "tehetség" boldog tulajdonosának; egyetlen célom volt csak, megváltsam magamat - üres kézzel, üres zsebbel -, a munka és a hit révén. Ennek folytán puszta választásom nem is emelt senki fölé: felszerelés nélkül, felkészültség nélkül, mindenemet bedobva láttam munkához, hogy mindenestül megváltsam magamat. Jean-Paul Sartre
-
Ahogy az ember közeledik a halálához, és hát mindannyian minden pillanattal közeledünk hozzá, csak nem tudjuk, mikor következik be, annál inkább próbál reménykedni, hogy van valami a halál után. Fontos neki, mert, hogy is mondjam, ebből fog élni a halála után. De a fizikus saját magának se szívesen hiszi el, hogy valamit csak azért gondol, mert az neki hasznos, hanem saját magát is igyekszik meggyőzni arról, hogy érvényes érvei vannak. Nagy szerencse, hogy a fizikus felismeri még a saját önbecsapásait is. Jobbára. Illetve néha sikerül, néha nem, de törekszik rá. Persze az életkor előrehaladtával a fizikus is egyre megértőbb a lélek kérdésében. De ez szerintem önbecsapás. Legalábbis engem még nem győztek meg arról, hogy van lélek.
-
Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátratekint, hogy végignézze az utat, amelyet, habár arcának verejtékével, megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is.