Lélek idézetek

Mennyi szomorúságot bír el az ember, (...) mielőtt az élete darabokra hullik?

Soha ne játszd ki úgy a lapjaidat, hogy nem vetettél rájuk egy utolsó pillantást, amíg még a kezedben vannak.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség. Ezért aztán jól meg kell gondolni, mit csinál az ember, mert elég egyetlen aprócska tévedés, és minden odavan. Aki itt meg akar állni a lábán, és vinni akarja valamire, annak tudnia kell, mi a dörgés: semmit nem elsietni, és semmit nem elmulasztani. Krasznahorkai László

Kell, kell, kell ez a lassan ölő, gyógyító fájás, kell ez az érvágó, pengefinom kín, kell ez a sok metsző méregkristály a megmart hátam égő bőrének, a párás pórusaimnak. Befalazva dobol, ver, ver félre a kerge szívem. Szilvási Lajos

Évek, szeretők és borospoharak. Ezeket nem szabad számolni.

Egy nőt megkapni, megölelni igazán csodálatos. A megfelelő nő pedig, ha megtalálod, több, mint maga a napfény. Csak keresd (...), és ha addig is megszagolgatod a többi szép virágot útközben, vigyázz rájuk, ne szakítsd le a szirmaikat. Ha kedves vagy azzal, akit szeretsz, még ha nem tudod is sokáig szeretni, akkor kiérdemled azt, aki az út végén vár majd rád. Nora Roberts

Te megmaradtál életem díszletei mögött valakinek, elveszett kincsnek, csöndesen elmaradt utazásnak, szemrehányó, kis elmúlásnak. Szabó Lőrinc

Te tönkretettél engem, kitépted érző keblemből a szívet, mely csak érted vert, mely soha nem szûnik meg érted verni, míg agyamat tudom, s míg eszemben egy csepp vér kering! De nem átkozlak... Menj utadon, néked tán még öröm-virág is nyílik azon, nekem is nyílik virág: a sír-virág! Rudnyánszky Gyula

Legyen valaki tizenkettő, nyolcvan vagy kétszáz éves, egyetlen pillantással képtelenek vagyunk felmérni, miken ment keresztül. Csak a bokszolók és drogosok sérülései láthatóak.

Az erőmből csak annyira tellett, hogy kicsit csendesítsem a zokogásomat - de csak visszatartani bírtam, abbahagyni nem. A könnyeim továbbra is ömlöttek. Hiába kerestem, sehol nem találtam a lelkemben azt a csapot, amivel szabályozhatnám az áradásukat. Stephenie Meyer

Honnan vegyem az uniformist, amely alá elrejthetném túlságosan nagy szívemet, úgy, hogy meg ne lássék? Jean Cocteau

Mit bánom én, hogy érdemes, vagy céltalan a dolgom? Patak vagyok: kérdjem-e, hogy habomat hova hordom? Weöres Sándor

Óvd te is ezt az érzést, mert túl érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz mozdulattal végzetes hibát követhetünk el, s csak évekkel később, mikor már régen elveszett, derül ki, hogy mennyire nem kellett volna elutasítani egy találkozót például, mennyire nem kellett volna azt a rossz mondatot megírni sms-ben, de akkor már késő. Háy János

Mennyit nyom az életük? Képzeljék el, hogy hátizsákot cipelnek! Érezzék a pántokat a vállukon! Érzik? Most pakolják bele mindazt, amiből az életük áll! Kezdjék az apróságokkal, csecsebecsékkel, szuvenírekkel a polcokról, a fiókokból. Érezzék a növekvő súlyt! Jöhetnek a nagyobb dolgok: ruhák, asztali berendezések, lámpák, ágynemûk, a tévéjük. A zsák nehezedik. Most jöjjenek a nagyobb dolgok: a kanapéjuk, az ágyuk, a konyhaasztaluk. Tömjék bele mind, a kocsijuk is mehet! Az otthonuk, akár kis garzonlakás, akár kétszintes ház, szép sorjában tömjék bele mind a hátizsákjukba! Most induljanak el! Elég nehéz, igaz? Pontosan ezt csináljuk napi szinten: megpakoljuk magunkat, míg mozdulni sem tudunk, pedig jól tudjuk, a mozgás az élet. Így én most felgyújtom ezt a hátizsákot. Mit vesznek ki? Fotókat? Fotó annak kell, aki nem tud emlékezni. (...) Égjenek a fotók! Sőt, égjen minden, és képzeljék el, hogy holnapra már nincsen semmijük! Vérpezsdítő érzés, nem igaz?

Az élet nagy dolgai félig hunyt pillád alá nem férnek be. Terebess Gábor

Lassan kezdem azt hinni, hogy már nem érez a szívem. Hogy már tele van homokkal az összes kamrája. Elfelejtett szerelmek hamvával. Nem tudom, hogy hova is kellene visszatalálnom. Vagy kit kellene magammal vinnem iránytûnek. De van egy olyan érzésem, hogy csak az találhat igazán fontosat, aki üres zsebekkel indul útnak. Albert Tímea

Fel kell ismerni azt a pillanatot, amikor egy tevékenységünknek már semmi értelme. És ha felismered, akkor le is tudod zárni. Till Attila

Mért kell az embernek majdnem megdöglenie ahhoz, hogy megtalálja a neki legjobban passzoló életet? Halász Margit

Ne csak a csomót, ne csak a bogot, bogozd ki a sötét okot, ami összebogozta ezt a pillanatot: az idő szőttesén fejtsd fel a halált! Keszei István

Nincsenek apró élményeitek, amelyek elmesélve már csak olyanok, mint a préselt virág, szagtalan, nedvtelen, formátlan, élettelen, de ha megtartja magának az ember, akkor élő, eleven, fontos, csak az övé? Csányi Vilmos