Madarak idézetek

Az ideális nő (...) ugyanúgy szeretné az anyaföldet, ahogy én is imádom. A világ minden kincse helyett inkább a nopál kaktusz virágának aromás illatát választaná. A csillagos ég alatt aludna, és nagy örömmel engedné, hogy a féktelen keleti szél simogassa testét és oltalmazza a lelkét. Megosztaná velem minden szenvedélyét, és együtt álmodnánk. A mi szerelmünk egy csodálatos dal lehetne: az lenne az igazság dala.

Bármilyen tökéletes is a madár szárnya, sohasem lenne képes repülni, ha nem támaszkodna a levegőre. A tudós számára a tények a levegő. Ezek nélkül sohasem tanultok meg repülni. Ivan Pavlov

Elvégre az vagy - ami vagy. Viselj parókát milliónyi fürttel, Járj ölnyi sarkakon vagy trónra ülj fel, Az maradsz mindig, ami vagy. Johann Wolfgang von Goethe

Ne mondj galambodnak Engem, madaradnak! Egy galambfi s madár Hamar más ágra száll.

A légy már ezredszer repül neki az ablaknak. Kinyitom neki, hadd menjen. Szinte hallom, amint röptében megszólal: "Na ugye, minden csak akarat kérdése!"

Ameddig a madár a maga szárnyán száll, nem mondhatod "túlságos" magasnak a röptét. William Blake

A madár tud repülni, te meg nem. Igazságtalanság csak ott van, kisfiam, ahol valaki dönthet. Bartis Attila

A visszhang gyönyörû nimfa... A messzi hegyekben él, és onnét nevet a világra. (...) A haja, szeme sötét, de a karja és a nyaka fehér, mint a frissen hullott hó. A szépségét emberi szem sosem láthatja. A szarvasnál is sebesebben fut, és csupán incselkedő hangját halljuk a távolból. Éjszakánként is hallhatjuk hívó szavát, nevetését a csillagok alatt, de azt sosem engedi, hogy megpillantsuk. Ha a nyomába szegődsz, messzire szökik, és már a következő hegy mögül kacag rajtad. Lucy Maud Montgomery

A csillagokat lesték, ha leszállt az est, örök igényüket, hogy csak úgy, a saját gyönyörûségükre verssorokat mormoljanak, és képzeletükben megpróbálják utolérni a szelet vad pusztai paripákon. Szabó Magda

Én szeretem a szegkovácsok és a deszkafûrészelők énekeit, mert ők nem a készet dicsőitik, aminek nincs tartalma, hanem a hajó felé való emelkedést. Antoine de Saint-Exupéry

Galambszárnyon suhansz fent az égen, ősz hajad kerek arcod körül csapkod, vagy talán épp egy felhőn pihensz éppen, és horgolni tanítod a napot.

Ha dob helyett harsona szól, És nyitják a menny kapuját, Ott menetel seregünk, A csillagösvényen tovább.

Tente, tente, kisbaba, Hattyúk énekelnek ma, Szél fújja a felhőt, Varjú fal lóbelsőt. Tégy úgy, mintha aludnál, Mégis éber maradjál. Tente, tente, kisbaba. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir

Az előbb hallottam odakint egy csúfolódó rigót. Eszembe jutott róla valami, amit Archie mondott. (...) Szerinte a csúfolódó rigó nem egyszerûen a többi madár hangját utánozza. Mármint a többi élő madárét. Szerinte olyan madarak hangját is, amik már nem is léteznek. Hogy a kihalt madarak hangja az évek során csúfolódó rigóról csúfolódó rigóra száll. (...) Azt mondja, nem tudhatjuk, nem kövületek elevenednek-e meg a dalában. Ki tudja, miféle ősi teremtmény hangját halljuk viszont, amikor a sivatagban énekel? Jerry Spinelli

- Utálom a reptereket. - Tényleg? Én imádom őket. (...) Tetszik, hogy az ember van valahol, de igazából sehol. Viszont nem is kellene máshol lennie, nincs más dolga, csak várni. Mintha... függőben lenne.

A madárfiókákra gondolt, akiket oly sokszor látott bátortalanul az ágakon egyensúlyozni, a szüleik után kiáltozva, akik egy közeli ágról lesték őket. Rájött, követnie kell példájukat: belevetnie magát a mélységbe és repülni. Akkor is, ha esetleg agyonzúzza magát a földön.

Az új madárfogás, mit én fedeztem fel magam: van olyan, ki csak kitünni vágyik mindenütt s ki nem tünik; én ehhez szegődöm: és nem ő nevet ki engem: én mulatok magamban rajta, miglen megcsodálom lángeszét. Bármit is szól, feldicsérem; fordítottját éppen úgy. Mond "nem"-et: "nem"; mond "igen"-t: igenlek ennek. Elvem az: hízelegni mindenben; legzsírosabb ma ily falat. Publius Terentius

Siratom elmúlt éveim, mikor csak halandó dolgok gyönyörét akartam, s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban, hogy nem silány példát adnék a kornak. Francesco Petrarca

Micsoda viharzó Keresztút húzódik a feldúlt levegőben! Jézus-arcú, csapzott madarak vijjognak, sírnak eltûnőben. Keszei István

A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára.