Téma
Megbocsátás idézetek
-
Én azt gondolom, a terapeutának az a feladata, hogy többek között megtanítsa a traumatizáltat arra, hogy lázadjon, haragudjon, akár gyûlöljön. Csak ha képes erre, akkor nyeri vissza a szabadságát. Aki szabad, megbékélhet, idővel meg is bocsáthat. De ehhez először vissza kell szereznie emberi méltóságát és integritását. Akit fojtogat a múlt emléke, aki rettegve ébred, verejtékben úszva, attól nem hiteles sem a megbékélés, sem a megbocsátás. Először vissza kell szereznünk a hatalmat lelki birodalmunk felett, hogy aztán a győztesek jogát, a megbocsátást gyakorolhassuk. Szendi Gábor
-
Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat. Keserûséget fecskendez a szívbe és az elmébe, és eltorzítja az ember egész látásmódját. A harag, a neheztelés és a bánat lassan teljesen beárnyékolja, és maga alá temeti a haragtartó személyt. Alattomos kórral fertőzi meg a lelkét, amely azután gonosz érzelmeket és indulatokat táplál benne. John MacArthur
-
A megbocsátás a legnagyobb ajándék, különösen, ha önmagunkkal szemben is gyakorolni tudjuk. Egy kedvelt hasonlat szerint haragot tartani azért, mert más talán megbántott, olyan, mintha mérget innánk, és várnánk, hogy a másik haljon meg tőle. Nem mûködik. Megmérgezi az embert. Megmérgezi a kapcsolatait. Megmérgezi a világnézetét. Fogva tart egy börtönben, ahol nálunk a kulcs, de mégsem szabadítjuk ki magunkat.
-
"Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyû, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerû a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszûntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szûntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserû fekélytől szabadultunk volna meg. Nemes Nagy Ágnes