Napsütés idézetek

Az élet olyan, mint a sûrû köd, amely hideg reggelenként körülvesz bennünket - valósnak, szilárdnak látszik, konkrét alakot ölt. Ám amikor a napsugár átmelegíti, egy szempillantás alatt nyom nélkül elillan.

Te vagy mostan életemnek Egész láthatára, Tőled jő az én világom Éje, napsugára.

A mindennapi kenyeret A minden esti nyughelyet. Nyáron a nyájas kék eget, Télen a tûzhely meleget. Vizek jótevő hûvösét, Tisztaság tisztes köntösét. A harcban már kíméletet, s hogy elbírjam az életet. Berde Mária

Nem számít, ki harcol ki ellen, és hogy mennyi a gyûlölet a világban, mikor a nap boldogan süt, s vidám sugarai bevilágítják az eget, amely túlságosan méltóságteljes, hogy törődjön odalent az emberek őrült csetepatéival.

Az élet erdejéből nincs kiút. Benne vagyunk minden szeretetteljes pillantásban, baráti érzések meleg záporában, szülötteink nukleotidokból felépülő szerves makromolekuláiban és rengeteg minden másban, még a "félrecsúszott nyakkendőnkben" is. Megnyugvásunk a kegyes időben: ez maga az örömöt teremtő munkásélet. Tar Károly

Süssön a nap Ragyogjon Nincs ennél szebb Azt mondom Lelkem szárnyal Egyszeribe Tavaszt kérek Reggelire.

Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete szénje, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye! Balassi Bálint

Mindig az első napsütés a legcsodálatosabb az évben.

Milyen jó nekem, süt a nap és langyos a levegő, Igen, jó nekem, ez a hangulat a megfelelő, Hogy nézzem, ne csak lássam, merre tévedek el, Hozhat bármit az élet, engem nem érdekel.

Aki előtt csillogunk, azt szívesen tekintjük napnak. Friedrich Nietzsche

Az élet üde szellője lengedez kedélyem egén, s az öröm fogja el az egész valómat, mert kedves anyám születés-napjára virradtunk. Azt, a miért sóvárogtam, hogy kedves anyám születése napját egészségben érje el - megadta az ég. Én tehát a hála adóját akarom némileg leróni e nagy napon, midőn azon óhajtáso­mat fejezem ki, hogy a jó isten a végtelenig terjeszsze ki drága életét, s azt a boldogság fátyolával vonja be.

Az öröm kis életlámpánk olaja. Ha az olaj kifogy, még izzik a bél, de már nem világít. Az örömtelen lélek fölemészti magát, rosszkedvet, ingerlékenységet, szomorúságot áraszt, senkinek sem világít. Prohászka Ottokár

Napsütésben az ember pihen és melegszik, kéjesen nyújtózik, szívesebben hallgatja a fû növését, mint a maga delíriumos hörgését. Hevesi András

Van a napkelte... a lenyûgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyûrött arcocskával, nyûgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyûrött, nyûgös... mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Õ. A Kedves... Létezik ilyen napkelte. Csitáry-Hock Tamás

Ragyoghat a nap az égen; Te sötétben, feketében Látsz mindent, ha bánatod van; Mig, ha kedved lángra lobban, Minden érted van teremtve; Télen is jársz rózsakertbe`; A nap is csak rád ragyog, S kik itt laknak: angyalok. Reviczky Gyula

Az élet kinek kút, kinek napsütés: van, ki zuhan, s ki repül, s mikor azt hiszed, elnyel a sötét, egy angyal szárnya rád terül. Sohonyai Attila

Jókedvünkhöz és lelki egyensúlyunkhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy egy bizonyos mennyiségû napfényhez jussunk. Azt szokták mondani, hogy még a metrón ülve is lerí az emberek arcáról, hogy milyen az idő odafent. Elég körbenézni és ránézni az emberek arcára. Ha egy metrókocsiban legalább két ember különösebb látható ok nélkül mosolyog maga elé, akkor ez valószínûleg azt jelenti, hogy szép idő van odakint. Jean-Gabriel Causse

Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent. József Attila

Nem hiszem, hogy őrültség őrizni a megszenvedett perceket, hiszen a velük való küzdelem tesz azzá, aki egyszer leszek. Alakítanak, miközben magjukat elszórva várják, hogy megfakadjanak, s kikelve gyönyörû növényként virítsanak. Mert egy napon tudom, én is újra virágozni fogok, és nem lesz az a sötétség, amely elnyomhatja a fényemet.

A Napot adom neked, a csillagokat, hogy játssz velük. Egy pillanatra neked adom az örökkévalóságot, a hegyek erejét, csak tapsolj. George Bernard Shaw