Téma
Nők idézetek
-
Lassan megértettem, hogy egy nő legnagyobb kincse az, hogy iszonyatosan, hogy halálosan lehet szeretni. Némelyik jól varr, mondjuk. Stoppol, mint egy ruhatündér. Süteménymûvész. Szül, mint aki tanulta, hogyan kell szépen csinálni. Kegyetlenkedik, intrikál, békétlen, önző, egy dög, lenéz, kihasznál, igen, sok mindent tud a nő, de mégis az a legbecsesebb tulajdonsága, hogy szeretni lehet. Darvasi László
-
Ha a világ hölgyei számára receptet írhatnék, mindegyiküknek javasolnék egy nagy adag önbecsülést és önértékelést. (...) Ha a nők igazán éreznék, hogy feleségként és anyaként megbecsülik őket, ezt a feladatot nem akarnák mindenáron felcserélni valami mással. Ha személyiségüket a férfiakéval egyenrangúnak éreznék, nem lenne szükségük arra, hogy felelősségvállalásban a férfiakkal versenyezzenek. Ha a Teremtő által nekik adományozott méltóságban tündökölnének, akkor női mivoltukat a legdrágább kincsként kezelnék, nem pedig úgy, mint egy kidobásra ítélt ruhát. James Dobson
-
Csakugyan van a világon nő, akit feldúl a szenvedély, aki szenved, akinek gyönyörûség, ha odaadja magát, aki ölel, szorít és piheg, aki testével, lelkével egyaránt szeret, a szájával is, mikor beszél, és a szemével is, mikor néz, a vergődő szívével és a simogató kezével is, aki vállal mindent, mert szeret, aki figyelő szemek és veszedelmek közepette is, éjjel és nappal, rettenthetetlenül és remegve odatalál, a boldogságtól eszeveszetten és önfeledten, ahhoz, aki megöleli? Guy de Maupassant
-
Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvû voltál. (...) Köszönet a nőknek, köszönet. Márai Sándor
-
Macskanő vagyok, nálam az élet varázsa. Illatom nem parfüm, hanem a bőröm frissessége, nedveim üde érzete, leheletem könnyedsége. Erőm a szemeim mélyrehatósága, bőröm simasága, testem szorító feszessége, ahogyan befogadok egy másik testet lelkestől. Nőiességem, teljességem az érzékeim vadsága, karmaim, fogaim bántó cirógatása, nevetésem csilingelése. Vonzásom a meghallgatás mûvészete, a kimondás képessége, az érzékenység kiváltsága. A nőnek ebben a tudatban kell élnie a mindennapokat a bevásárlástól az ablakpucolásig. Tisza Kata