November idézetek

Halálod néma és magányos utazás az ûr futóhomokján át, az ûr dallammá élesedik, dallam-kaszává. Leonard Nolens

Beleborzongok a gondolatába is hogy egy nap nem téged csupán a puszta eget látom majd. Radu Vancu

Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem. Stephenie Meyer

Nem vág egybe az ősz haj s a bolond csacsogás. Albius Tibullus

S légy velem, ha alázatos Lábam vén klastromot tapos, S fakó, nagy boltivek alatt Tömör pillérek közt halad, Míg sok szines üvegkorong Szûrt fénye szentekről borong. John Milton

Nem hallod te már fáim susogását rigóim füttyét macskám dorombját ajtóm nyikordulását nem hallod bár mind rólad beszél. Kassák Lajos

Az emlék, mint a bor, csak szédít.

Éjjel a gond visszatér. Vergilius

Szomorúfûzfa lombjai Fognak síromra hajtani, Levelei hulldogálnak, Ha a szellők fujdogálnak. Petőfi István

S csak rémes árnyak bálja, melyet A véres ablakokon át Ma itt disszonáns zene mellett Az utas kavarogni lát, A sápadt ajtóból ma rémek Folyója foly Örökké, s hova azok érnek, Van kacagás - de nincs mosoly. Edgar Allan Poe

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Petőfi Sándor

S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ...Tûnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom ócska szobán. S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, - "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" - Tip-top! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan, - Reszketve, ijedten suttogom én el: - "Csak lassan, Csak lassan, okosan, Peti fiam!" Kaffka Margit

Az Antikrisztus napjai ezek. Csillog a világ szörnyû arany-szennye. Röhögő senkik, balkörmû gazok Szállnak mennybe. Tóth Árpád

Az embernek néha eszébe jutnak dolgok, amikre jobb lenne nem gondolni. Simun Vrocsek

Nem a palotáknak fényes gyertyaszála Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága. Petőfi Sándor

Mit sem ad az idő, bármit ígérget, nem zöldül a rom, a hamu soha. Holt hamvaid add át a kósza szélnek, aludj, a sír oly édes nyoszolya. Leconte de Lisle

Ködvak hajnal - Látnom csak a jártom lehet. Világosságom magam hordom.

Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok! Sztevanovity Dusán

Ahogy körbenéztem a csöndes, véges-végig lombos fákkal övezett, gyönyörû kék tengerrel szegélyezett hegyes-völgyes szigeten, majd a tokiói zajos forgatag képe villant előttem, arra gondoltam, hogy japán életút és életélmény között milyen óriási különbség lehetséges: míg az egyiknek szinte mindig nyár van a trópusi klímájú Okinawán, addig a másik fél évig térdig hóban fagyoskodik odafönt Hokkaidón. Nem is csoda hogy a japán nyelvnek számtalan dialektusa alakult ki, úgyhogy a helyi nyelvjárást és szavakat messziről jött japán sem érti, nemhogy a turisták.

Volt tavasz nincs tavasz Rozsdás ősz már csak az Volt anyám nincs anyám Elmúlik minden ám. Iluh István