Nyári szerelem idézetek

Nyár van, olvad a málna a számban, Égek egy könnyû lázban, Ha a váll a vállhoz ér! És minden percben nyár van, A csókod pihen az ágyban, Lassan ébresztem, Hátha az ajtóban utolér... És lassan lüktet a város, Ketten falnak egy lángost, Én még semmit sem ettem, Mert szerelmes vagyok beléd... Rúzsa Magdolna

Járok habok gyanánt futó finom havon, mint egy tûnt lét felé s föl-fölszippantgatom egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát, két kezemen maradt szerelmed illatát. Illyés Gyula

A szerelmek olyanok, mint az évszakok - jönnek, mennek.

Ócska kis közhely, Gyönyörû törvény, Hogy a szerelem örvény. Ákos

A virágok gyorsan lehullnak, ezért nincs sok időnk, hogy örömünket leljük bennük. Ámde ha ezt az időt jól használjuk fel, gyönyörû, örök emlékeink maradnak róla. Anna Onichimowska

A képzelődés szép játékai, Az érzemények édes ömledési Szépítik ámbár boldogságodat, De nem tehetnek boldoggá magok. Berzsenyi Dániel

A májusfa egy napig tart, a csók íze örökké tart, s ha már elfut a kékségbe, tart a szerelem emléke. Páskándi Géza

Én már a szerelemről szóló himnuszt jobban szeretem, mint magát a szerelmet... S mégis, néha úgy érzem - egy meleg kis test az ember mellett: ez minden, amit az ember kaphat... Ez az állandóság illúziója: - s az illúzió talán mégiscsak minden! Füst Milán

A nagy szerelmet kisebbekkel nem lehet feledtetni. Mintha sok kis képet akasztunk a nagy fölé: a kicsik egymást fedik el, de a nagy látható marad.

Nyugodt és boldog éjszakám volt. Ez már így van, amikor az ember szerelmes. Apró különbségek teszik, és mégis hol fent van az aranyló felhők felett, hol leesik, és alig tud talpra állni. Aszlányi Károly

A szerelem oly változó, Oly dús, hogy ő a képzelet maga. William Shakespeare

Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt emlitem, akit szeret. Ignotus

Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a szeretet: örök - nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet belőle közöny - a "Nem tudom, mit szerettem rajta..." kiábrándulása. Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltûnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. "Ki ez?!" Az érzelmek kihûlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a "szeretet"-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap önmaga ellentétébe. Gyûlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyûlölet. Ott lapul mögötte. És a gyûlöletben mindig fölfedezheted a visszájára fordult érzelmi szeretetet. Müller Péter

A szép idők adták vissza a lelkemet. Mert a selymes fuvallatok levették vállamról minden terhemet és elhozták a szerelmet.

Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni, mint napsugár a nyári rét füvén. Szeretlek, mert más vagy, mint a többi, vagy legalábbis másnak látlak én. Cserháti Zsuzsa

Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, Ami elmúlt, soha nem jön vissza már. Máté Péter

Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény. Ady Endre

Teli kertem zsályával. Szerelemnek lángjával. Gyönyörû violám, Gyönyörûszép rózsám.

Amikor a nagy szerelem az első villámcsapás után is valóságosnak bizonyul, az hirtelen úgy kitölti az embert, mint egy óceánjáró a fürdőkádat. Helyre van szüksége, egyre több helyre... Hiába élvezzük a holdat, a napot is akarjuk.

Az emlék átsüt testeden, és minden perccel nő az emlék; Hagyj el! Hisz ez a szerelem, ha nem leszek, Tiéd a nemrég. Nemes Nagy Ágnes