Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Fölösleges szavak végtelen árja, amelyek úgy lepnek el mindent, mint a gyom. Beszélni ész nélkül, cél nélkül, kényszeresen, folyamatosan. Tudatni a külvilággal, hogy a hangok kiadója még életben van, és bőven akad mondanivalója. Hogy érdekel-e valakit? Ezt a kérdést ritkán teszi fel magának a kényszeres beszélő, ha feltenné, alig nyitná ki a száját.
-
Képzeljük el, hogy egy sakkjátékos valamilyen sakkfeladvány előtt áll, és nem találja a megoldást. Mit tesz? Lesöpri a figurákat a sakktábláról: ez lenne a sakkfeladvány megoldása? Minden bizonnyal nem. Az öngyilkos ugyanígy jár el, eldobja az életét, és azt hiszi, hogy ezzel megoldott egy megoldhatatlannak tûnő életproblémát. Nem tudja, hogy ezzel megsérti az élet játékszabályait - mint ahogyan a metaforánkban szereplő sakkjátékos is figyelmen kívül hagyja a sakk játékszabályait, ahol is egy sakkfeladványt lóugrásokkal, sáncolással vagy ki tudja, miképpen, mindenesetre valamilyen sakklépéssel lehetne megoldani, ám semmi esetre sem az előbb ábrázolt módon. Nos, az öngyilkos is megsérti az élet játékszabályait; ezek a szabályok ugyanis nem azt követelik tőlünk, hogy mindenáron győzzünk - azt azonban elvárják, hogy semmi esetre se adjuk fel a harcot. Viktor Emil Frankl
-
A falon csak egy valóság létezik, az, amelyikben az ember megpróbál feljutni a csúcsra. Olyan eszközökkel, olyan körülmények közt, amilyenek adva vannak számára. Ez nem az ésszerûség és a tervezés szükségességének elvetését jelenti, hanem éppen a hegymászás lényegére világít rá. Mert az a hegymászó, aki racionális megfontolások alapján akar mászni, végül még a tábort sem hagyja el. Földes András
-
Én egy olyan választ keresek, amelyet egyelőre nem találok sehol. Miután tucatnyi bölcselkedő könyvet elolvastam, egyértelmûvé vált számomra, hogy nem megyek velük semmire. Miközben olvastam, hatottak rám, de amint becsuktam a könyvet, el is múlt a hatásuk. Csak mondatok, szavak, amelyek olyan ideális világot mutatnak be, amilyen egész egyszerûen nem létezik. Még annak sem, aki kitalálta őket. Paulo Coelho
-
- Neked magyarázzam, hogy milyenek a nők? A talány csúcsa. Veszélyesek. Szeszélyesek. Egy rossz szó és kitapossák a beledet. Gátlástalanul vájkálnak az ember agyában, hogy rákényszerítsék az akaratukat. Bosszantóbbak nem is lehetnének. - Hol lennénk mi, nagy és erős férfiak, a lányok nélkül? Ha nem élnének nők, mi sem feszíthetnénk ám, ezt sose felejtsd el! A legvadabb nő is szereti a férjét, kedves hozzá és jobb emberré változtatja.