Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Ha a természet maga szóra fakadna, És e szavakkal korholgatná bármelyikünket: "Oh, te halandó, mért kell annyira elkeseredned S gyászba borulnod? Mért siratod jajgatva halálod? Mert ha örömben telt számodra el eddig az élet, S nem folyt el minden java, mint a repedt fazekakba Töltött víz, és nem forrott torkodra az íze, Mért nem mint megelégült vendég lépsz ki belőle. És fogadod csöndes lélekkel, balga, a békét? Vagy, ha mit élveztél, elmúlt és vesztire fordult, Bús sorodat mért vágyol nyújtani, tán hogy Mégegyszer rosszul járj, s végképp semmire menj ki? Nem jobb-é megválni az élettől s a bajoktól?" Titus Lucretius Carus
-
Még mindig körbenézek, hogy ki segít rajtam, és remélem, hogy valaki megveregeti a vállam, vagy a fülembe súg egy jó tanácsot. De senki nem viszonozza a pillantásom. Úgy tûnik, rajtam kívül senki más nem forgolódik, hogy ellesse valahonnan, mi a teendő. Miért érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen, aki össze van zavarodva, és aggódik amiatt, hogy jól döntött-e, hogy merre tart? Bármerre nézek, az emberek egyszerûen boldogulnak a dolgaikkal. Lehet, hogy csak utánoznom kéne őket. Cecelia Ahern
-
Az utazás távolságot teremt, és kibillent a közvetlenség biztonságot ígérő közelségéből. Kérdéseket vet fel, és kétségeket ébreszt nem csak a látottakkal, hanem saját látásmódunkkal, önnönmagunkkal szemben is. Lehetőséget ad a rácsodálkozásra, az elemi felismerésekre, a világ csodáján érzett ámulatra.
-
Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derût csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvûnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.
-
Ki ez a nő? Ki vagy te? - kérdeztem magamtól. - Mi vagy, te csapzott hajú, izzadtan ziháló, karikás szemû izé? Reflexből mosolyra húztam a szám, mintha fotóznának, a jövőnek pedig illik erőt és reményt sugároznunk. Vagy mi másért kéne mosolyogni? Vagy így üzenünk magunknak, így hazudjuk azt, hogy de jó volt itt és most? Minek ez a baromság? Kinek mosolyogsz? Nekem? Engem nem tudsz átverni ezzel az erőltetett izommozgással a képeden. Ughy Szabina
-
Ambícióm abban van, hogy valami olyan tartalmat tudjak összefogni, amely egy ismeretterjesztő, olvasható formában világossá teszi, hogy milyen eszközei vannak annak az embernek, aki ma kicsinek és gyengének hiszi magát. Én ebben nagyon hiszek. Tudom, hogy van rá eszköztár. Tudom, hogy az emberekben fel lehet ébreszteni az egymás iránti kíváncsiságot. Tudom, hogy az embereknek világossá lehet tenni, hogy csak akkor tudsz egyről a kettőre jutni valamivel, ha a másikat is meghallgatod. Egyelőre nem erre tartunk. (...) Én nagyon szeretnék ezen dolgozni, mert a nagyon lenti emberi kapcsolódások erősítésében hiszek.
-
A logikátlanság olyan mélyen gyökerezik a szenvedélyekben, a nyelvben, a mûvészetben, a vallásban és mindabban, ami értéket ad az életnek, hogy nem lehetne elvonni az életből a szép dolgok gyógyíthatatlan károsodása nélkül. Csak a legnaivabb emberek hiszik, hogy az emberi természet tisztán logikussá változtatható; de ha meg kellene határozni e célhoz való közeledés mértékét, meglátnánk, hogy ezen az úton mennyi minden veszendőbe menne. Időről időre a legokosabb embernek is szüksége van a természetre, azaz logikátlan alapállására a dolgokkal szemben. Friedrich Nietzsche
-
A jóga arról szól, hogy bármi van körülötted, te magadra figyelsz, és nem érdekel az, hogy valaki esetleg bámul, vagy rajtad nevet. Te csak magadra koncentrálsz, arra, hogy mennyire tudod a testedet rábírni arra, hogy megoldja a feladatot. Uralkodnod kell a testeden és magadon - és nem a kifogásokat keresni. Oravecz Nóra
-
Egyszer azt olvastam, hogy a szerelem olyan, mint a rózsa: a virágszirmokat csodáljuk, de a tüskés szár tartja magasan és életben. Szerintem a házasság is ilyen. Ahogyan az apám mondta, azok a legértékesebb dolgok az életünkben, amelyekért megküzdünk. És végül, ha jól végezzük a dolguk, a szárat többre fogjuk értékelni, mint a virágot. Richard Paul Evans