Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni. Nem. Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem kérdeznek, beállítanak, mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltûnik, és nem jön vissza. Miért is jönne. Nincs rá szükséged. Hiheted, hogy de, viszont az Élet nem traktál feleslegesen - ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok. Ha menne, ragaszkodsz hozzá tíz körömmel, görcsösen, és tönkreteszed az egészet. Talán te is érzed, de mennyire jó az, amikor elhiteted magaddal, hogy te szövöd a szálakat. Pedig az igazság az, hogy a szálakba nem szólhatunk bele. Azok szövődnek maguktól. Azt hiszed, hogy de, közben meg vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerûségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében. Oravecz Nóra
-
A bálna ugrása. Olyan magasra rugaszkodik el, amennyire csak képes, keresztültör a vízfelszínen, a legmagasabb pontról egy még magasabb pontra. Vajon szemeiben az égbolt utáni vágyakozás tükröződik? Mi lenne, ha a csúcspont nem is az égbolt, hanem annál magasabb dolog lenne? Ha tudná, hogy a végtelen univerzumban ott vannak a ragyogó csillagok, talán megpróbálna még magasabbra jutni? Anélkül, hogy céljuk tudatában lennének, az élőlények erősen kitartóak.
-
A legtöbb ember "hibás" indítékból kezd kapcsolatokba - hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy ûrt, hogy szeressen vagy hogy őt szeressék -, és ezek még a jobb okok. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják kezelni depressziójukat vagy ezt látják a nemi élet legkényelmesebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, továbbá hiszed avagy sem, unalomûzőül. Ezen indítékok egyike sem mûködőképes, és - hacsak nem történik közben jelentős változás - maga a kapcsolat sem fog mûködni. Neale Donald Walsch
-
Ha egy problémára találunk egy megoldást, annyira boldogok vagyunk, hogy el sem tudjuk képzelni, létezhet annál "jobb" vagy "egyszerûbb" megoldás is. Megvan a "válasz", ez nekünk bőven elég. Már lépünk is tovább a következő problémára. Lehet, hogy ez az emberi természetből következik, de az is lehet, hogy iskoláskorunk csökevénye, amikor egyetlen lehetséges megoldás volt, és ha ezt megtaláltuk, mehettünk tovább. A valóság azonban sajnos bonyolultabb, mint a tankönyvekben található feladatok. Edward de Bono
-
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. Hamvas Béla
-
Kérdőjelezzük meg az alapértelmezettet! Ahelyett, hogy magától értetődőnek tekintenénk a fennálló rendet, először is tegyük fel azt a kérdést, hogy egyáltalán miért létezik. Ha felidézzük azt, hogy a szabályokat és a rendszereket emberek hozták létre, egyértelmûvé válik, hogy azok nincsenek kőbe vésve - és elkezdhetjük végiggondolni, miként javíthatnánk ezeken. Adam Grant
-
A vers az emberi elme hibátlan mûködése; a szikrázó fölismerés, hogy a részletek milyen jól összeillenek ott, hol a haláltábor túlterhelt parancsnoka pihenésképpen rózsát metsz; más szóval a jó meg a rossz fogaskerekekként kapcsolódnak össze, és a mérték mindig mi magunk vagyunk, akik hol meghunyászkodást, hol lázadást töltünk a történelmet mozgató motorba. Orbán Ottó