Téma
Önbizalom idézetek
-
Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.
-
Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
-
Bízz magadban, és lásd meg belül a gyémántot, ugyanis ha észreveszed, tudni fogod, hogy másként kell bánnod vele, mint holmi bizsukkal. Onnantól pedig ezt szem előtt tartva roboghatsz előre, akkor meg aztán akárki akármit mondhat, nem fog érdekelni, ugyanis te tudni fogod, hogy ott legbelül egy gyémánt ragyog. Nem fogsz kérkedni vele, ugyanis az arra érdemes meg fogja látni. És soha ne feledd. Nem mindenki tud különbséget tenni gyémánt és üveg között. Oravecz Nóra
-
Az új lehetőségek, állásajánlatok - és új kapcsolatok - általában akkor toppannak be hozzánk, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. A nagy áttörések legtöbbször a legváratlanabb helyzetekkel érkeznek. Így emlékeztet minket az élet arra, hogy tiszteljünk mindenkit, akivel a sors összehoz. És arra is így hívja fel az élet a figyelmünket, hogy legyünk nyitottak minden újra. Andrew Matthews
-
- Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom. - Öröm a szerelem? Csak öröm? - Mi más lenne? - Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörûbb pusztulás: megszûnhetek, és akkor is vagyok. Gyurkó László
-
A nagy bûnök, mint tudjuk, még meg is rendíthetik az embert, mert szinte villámcsapásként mutatják meg az emberi sors félelmetes rejtélyeit, sokszor magát az igazságot is. Ezzel szemben a kis aljasságok ellen védtelenek vagyunk. Kezdetben még csak nem is hasonlítanak a bûnre, de ha összeállnak, összetapadnak, súlyosabbak lesznek nála is. A bûntől el lehet jutni a katarzisig, az aljasságtól soha. Csoóri Sándor