Őszi hangulat idézetek

Elaludni készül a nyár, Ködök lusta fellege száll, Hûvösebb az éjszaka már. Vigyázz rám! Dés László

Mint sárga levélke, ha sárba hanyatlik, Ha szél dühe tépi le ősz idején; - Ah! szép rövid életem, íme, kialszik, És sírba pihen le sok ifju remény. Dimitrie Bolintineanu

Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Õszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is.

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter

Õszi szellő fejünk felett sír, zokog, Az égbolton sötét felhő gomolyog. A felhőből sûrûn esik az eső, Mintha sírna, hogy elmúlt a jó idő.

A házak és az emberek elmúlnak, de az őszi mezők egyformák maradnak, akárhogy öröklik, mérik, mûvelik is őket az emberek. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy nem az emberek bírják a földet, hanem a föld szolgái az emberek. Fekete István

Bús életem is őszi rózsa, hímes köntöse lehull róla, és oly mezítlen ring a szélben, mint csillag fent, a messzi égen.

Mert e képet, mit ember alkotott, elpusztíthatják évek, évszakok, vagy veszt színéből, gyöngébb lesz, sötétebb; Pontus de Tyard

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, Hogy sírnak a szobámban nesztelen sötétedő, sejtelmes alkonyokkor bús lelküket kitárják meztelen. Babits Mihály

Elmentek már a madarak, a fecskék Csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték Csapongó vágyaim, hogy visszajössz. Wass Albert

Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján. Fekete István

Fekete a nap a dombok között, a folyó fehér áramlása néma. Egy fuvallat bőröd képét rajzolja üveges szememre, hallójáratomban lélegzeted.

Nem érdekel Színes őszi levelek hova szállnak el.

Piros kis fellegek fedték imént a fél eget mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai. De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett, mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll. És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér. Szerettem rajtuk ezt a színt. De jött egy szél s elvitte mind. Babits Mihály

Hogyan eltûntek sorjában az évek, Hogyan futottak fürgén, mint az őz. Csak körülnéztünk. Látni alig láttunk, S elibénk állt aranysárgán az ősz. Simonfay Margit

Meseszerû őszben Mesélni visszavárlak, Hol tüskéim helyett Bársonyos ősz hajszálak Üzenik majd ott is, A sétányba tiporva: Ezt a burkot rólam letéphetted volna!

A levelek (...) pusztulásukban sokkal hasznosabbak, mint élettelin fürdőzve a tavaszi fényben. Miután ősszel lehullnak, rothadva táplálják a földet, így lesz a talaj dúsan termő. Velünk, szürke átlagemberekkel se más a helyzet. Igazi hasznot csak halálunkkal hajtunk. Nógrádi Gergely

Minden szürke, unalmas, egyhangú. Ilyen a világ. Ezt gondolod. Mert azt hiszed, mindent láttál. De van ám egy kis baj: a pinceablaknál ácsorogsz. Onnan nézed a világot. Illetve, azt, amennyit onnan látsz belőle. De ha felmész a tetőre, ahonnan messzire ellátsz, egészen más lesz a világ. Csodákkal teli, élményekkel, színekkel, illatokkal teli. Végtelen. És szép. Csak elhatározás kérdése. Hogy melyik ablakot választod. Csitáry-Hock Tamás

Olyan vagy, mint az őszi nap: sajnálod tőlem sugarad. Pedig, ha rám sütne szemed, nem szólnék róla senkinek.

Néma ezüst holdfény fenn, Az Öröklét Örökös Csendjében Csak a szél és én jár benn, Az Elmúlás Szomorú Kertjében.