Téma
Sors idézetek
-
Néha a legfurcsább ötlet, a legképtelenebbnek tetsző gondolat is oly erősen befészkeli magát az agyba, hogy az ember végül már megvalósíthatónak képzeli... Sőt: ha az ilyen ötlet erős, szenvedélyes kívánsággal párosul, akkor az ember végzetszerûnek, elkerülhetetlennek, a sors rendelésének tekinti, és lehetetlennek tartja, hogy meg ne valósuljon. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
-
Némelykor úgy tartod kezedben a sorsodat, mint egy kaleidoszkópot. A legkisebb fordítás valamelyik irányba, egy döntés, ami így vagy úgy is történhet - és mindörökre megváltozik életed ábrája. Ám sosem tudhatod előre, milyen lesz a kép, csak miután egy icipicit elfordítod a lencsét az egyik vagy a másik irányba.
-
Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségû dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. Carl Gustav Jung
-
- Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?! - Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs. Ara Rauch
-
A természet részei vagyunk, ránk is ugyanazok a törvények érvényesek, amelyek a világegyetemet irányítják; s még ha nagy E-vel írjuk is a nevét, az ember akkor sem lesz képes szabadon döntéseket hozni, vagyis önállóan, függetlenül a létét meghatározó külső és belső erőktől. Ez olyan lenne, mintha egy üstökös maga döntené el, merre haladjon.
-
Bármit sugalljon is a tudatod, az az igazság, hogy életedet szinte majdnem mindig tőled független külső erők alakítják. Akár azt is elhatározhatnád egy este, hogy nem akarod, hogy reggel újra feljöjjön a Nap. Mindegy, mit szeretnél, a Nap újra felkel, és ismét lenyugszik. A világban állandóan milliárdnyi esemény zajlik. Gondolkozhatsz felőlük amennyit csak tetszik, az élet megy tovább a maga útján. Michael A. Singer
-
A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerûen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.