Téma
Szerelem idézetek
-
Amikor igazán szerelmes leszel valakibe, az lesz az a személy, akivel majd leéled az életed. Aki ismeri a legmélyebb és legsötétebb titkaidat, de ennek ellenére ugyanúgy szeret téged. Aki mindig pontosan tudja, mit kell mondania, hogy mosolyt csaljon az arcodra, hogy megnevettessen, vagy egyszerûen csak jobb kedvre derítsen.
-
A romantikus szerelem teljesen érthetetlen volt számomra. Gyakran gondoltam rá: Mi volna, ha romantikus szerelembe esnék? Milyen volna az, milyen volna az íze, a szaga? Milyen gondolatokat ébresztene az emberben, ha szerelmes volna valakibe és tudná, hogy viszontszeretik? Csak azt tudtam, bárcsak megismerhetném ezt az érzést. De féltem is tőle: lehetséges, hogy csodálatos, de egyúttal ijesztő érzés is lenne. Ugyanis előbb-utóbb mindent elvesztünk, amit az élettől kapunk. Egyszer mindentől el kell búcsúznunk.
-
Remek érzés, amikor a férfi virágcsokrokkal és bonbonokkal kényezteti a nőt, fülébe súgja, hogy szereti - ám ez nem igaz. Csupán annyit jelent, hogy hagytuk magunkat rászedni, és azonosítottuk a romantikus gesztusokat a szerelemmel. A valódi szerelemhez ennél sokkal komolyabb érzésekre van szükség, többre annál, hogy szerelmes legyen az ember.
-
Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul, mélyen egymás szemébe néznek, és - mintegy az idilli pillanat betetőzéseként - ajkuk szenvedélyes csókban forr össze? E pillanatban a gravitáció megszûnik, mintha a csók a szeretőket a létezés más szférájába röpítené, a banális hétköznapok világa fölé.
-
A szerelem varázslatos, romantikus, féktelen... de a szerelem és a szeretet két külön dolog. Vagy? Nem így van? Senki sem bír éveken keresztül szerelmes lenni. Amikor az ember szerelmes, nem tud másra gondolni, elfelejti a barátait, a munkáját, az éhséget. Ha egyfolytában szerelmesek lennénk, éhen pusztulnánk. A szeretet azt jelenti, hogy... olykor-olykor szerelmesek vagyunk. Józanul. Fredrik Backman
-
A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörû barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa. Lucy Maud Montgomery
-
Mindannyiunkban él egy közös történet arról, hogy miként is kellene mûködnie a romantikus szerelemnek, és ez a történet meglehetősen egyértelmû. Valahogy így megy: ha sokáig tart, akkor igazi szerelem. Ha nem tart ki, akkor nem is volt az. Vagy így van, vagy valamelyikünk baromira eltolta. Katherine Woodward Thomas