Téma
Szolidaritás idézetek
-
Egy súlyos betegség, egy családtag halála, a munkahely elvesztése, egy baleset, vagy éppen az eltérés az úgynevezett társadalmi normáktól, netán az ember saját egyetlen hibás döntése máris az életpálya szélére sodorhat. (...) Pénzkereset, személyes kapcsolatok, társadalmi szolidaritás, állami segítség dominószerûen omlik össze ilyenkor gyors egymásutánban. Lakner Zoltán
-
Egy domináns ember érdekes módon nagyon hasonló, szintén uralkodni vágyó partnereket szokott kifogni. Az pedig, hogy az ember milyen személyiségszerkezettel bír, általában a bajban, a válsághelyzetekben szokott megmutatkozni. Mert a jóban könnyû jónak lenni! De a baj, a rossz mutatja meg, milyen is az ember valójában. Milyen vele együtt élni! Csernus Imre
-
A hírnév olyan hatalom, amelyet a rajongók láthatatlan hadserege hitelesít. Amikor nem vagyunk hajlandók nevetni egy celeb viccén, vagy tehetségével kapcsolatban fenntartásainkat hangoztatjuk, akkor nem pusztán egyetlen személlyel kerülünk szembe, hanem a teljes rendszerrel is, amely felkente őt: a hozzáértő zsûritagokkal, akik díjjal jutalmazták, emberek tízezreivel, akik legújabb albumát megvásárolták, a patinás magazinokkal, amelyek címlapjukra tették arcmását - mindezek részei annak a láthatatlan, de nagyon is hatásosan mûködő erőnek, amelyet egy híres ember a maga hasznára tud fordítani, amikor találkozik valakivel egy buliban, vagy amikor egy tisztviselővel kell egy ügyet elintéznie. Alain De Botton
-
Van ember, akit mindenki segít, félt, pártol, akinek minden a kezére jár. Van, akinek semmi sem árthat. Juthat a legnyomorúságosabb viszonyok közé, ő maga lehet a legnyomorultabb, mégis minden a javára válik. Valamiféle konok szerencse szegődik hozzá, varázskör veszi körül, maga a természet protezsálja; ezt nevezhették régebben gondviselésnek. Vannak szerencsefiak, akikről úgy pereg le a baj, mint a víz a rucáról, rosszul mondom: akiket tulajdonképpen nem is érhet baj, hanem csupa áldás - mivelhogy burokban születtek. Székely János
-
Szeretet nélküli, gátlástalan, aljas emberek mindig voltak, mint ahogy mindig születtek testi hibás csecsemők. De ha olyan társadalmi rendszereket hozunk létre, amelyekben az ilyen emberek nem juthatnak pozícióba, nem juthatnak szerephez, akkor van esély. Már vannak olyan társadalmi formációk a világban, amikben az egyén az optimális megközelítő mértékig megtalálhatja az identitást, nem kényszerül mellékpályára, nem siklik ki az élete. Amikben szó sem lehet arról, hogy az aljasság, a hízelkedés előnyt élvezzen a szakértelemmel szemben, hogy valaki teret engedhessen az agresszív ösztöneinek.