Téma
Történelem idézetek
-
Vég nélkül ostorozzák azokat, akik eltorzítják a múltat, újraírják, meghamisítják, felfújják ilyen-olyan esemény jelentőségét, egy másikat meg elhallgatnak; az ilyen kritika talál (csakis találhat), csak épp súlytalan, ha nem előzi meg még alapvetőbb kritika: az emberi emlékezet mint olyan kritikája. Hiszen mi várható el a nyomorulttól? A múltnak csupán hitvány kis morzsáját képes megőrizni, és senki meg nem mondhatja, miért éppen azt, miért nem egy másikat, mivelhogy ez a választás mindannyiunknál titokzatosan megy végbe, szándékaink, érdekeink köréből kiesik. Milan Kundera
-
Az emlékezetet szeretjük úgy elképzelni, mint egy felvevőkészüléket, ami ha egyszer rögzített valamit, akkor később az elő is hívható belőle változatlan formában. Csakhogy ez tévedés. Az emlékeink inkább úgy jönnek létre, úgy formálódnak, mint egy Wikipedia-oldal, amit bárki szerkeszthet. Janecskó Kata
-
Az ember már csak ilyen: a tankönyvek tartalma csupán a záróvizsgák letételéig él az emlékezetében. (...) A számok, dátumok és ilyen-olyan államférfiak, politikusok neve nem marad meg a fejében tovább, mint a fapálcikával írott szavak a futóhomokban. Eltûnik nyomtalanul. Csodával határos módon csak az marad meg, ami végiggondolásra, átélésre ösztönözve képes megragadni az emberi képzeletet, s gyorsabb dobogásra késztetni a szívet. Egy nagy hősnek és szerelmének megragadó története egész civilizációkat képes túlélni, vírusként települ be az emberi agyba, és apáról fiúra öröklődik nemzedékek százain át. Dmitry Glukhovsky
-
Az analógiák mindig nagyon vonzóak a történelem magyarázatában, csak általában tévesek, rosszak. Az, hogy a múltban valami úgy történt, nem jelenti azt, hogy a jövőben is úgy fog történni. Egyszerûen nem így mûködik a történelem. Az analógiák mindig vonzóak, mert ismerőssé teszik az ismeretlent, de ugyanakkor elemzői vagy újságírói eszközként inkább félrevezetőek. Krekó Péter