Téma
Univerzum idézetek
-
Ha valami szörnyûség történik, az (...) nyomot hagy. Egy sebet, ami olyan, mint a kapocs a két idősík között. Hasonló a visszhanghoz, amely folyton önmagát ismételgeti, remélve, hogy meghallják, vagy egy csípés, egy rovarcsípés helyéhez, amit önkéntelenül megsimogatunk. Vannak emberek, akik közel állnak a halálhoz, és okkal.
-
Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zûrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetûnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltûnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele.
-
Minden állat, minden egyes teremtmény létezésének megvan a maga oka és célja. Mind részesei az erdő változásainak, és engedelmeskednek a természet rendjének. Ebbe beletartozik az is, hogy némelyek táplálékul szolgálnak másoknak. A farkas és a medve szabadon vadászhat birodalmamban, ahogyan bárki, aki nem pazarol. Az élelem a növekedést szolgálja, és a természet számára nem ismeretlen az újjászületés sem. Az a szarvas új testet nyer majd, korábbi sorsát feledve, tovább szolgálja a világot.