Téma
Univerzum idézetek
-
Ha megbocsátás olyan jó nekünk, miért nem csináljuk gyakrabban? (...) Két ok van, amiért habozunk. Az első a felelősségre vonhatóság. Amíg fájdalmaink vannak, kell valaki, akit okolhatunk. Mit kezdenél a sok fájdalommal, ha kiengednéd azt a barmot a hurokból? A második az önazonosság. E nélkül a düh nélkül, ami felemészt, e nélkül a harag nélkül, a keserûség nélkül, ki vagyok én?
-
Az emlékezet olyan, mint egy faház padlózata, néhány deszka lassan elkorhad, de ránézésre még nem különbözik a többitől, te bátran lépkedsz, aztán az egyik váratlanul lesüllyed, eltûnik, s magával rántja a körülötte lévőket a mélybe, ahová te már nem érsz el. S ahogy múlnak az évek, úgy tátong egyre több szakadék az emlékezeted padlózatán, s te egyre óvatosabban mozogsz, hogy a szaporodó örvények a mélybe ne rántsák azt a néhány emléket, amit még őrzöl. Susanna Tamaro
-
A múlt - a közhiedelemmel ellentétben - egyszerû: az emlékeket szûrjük, alakítjuk, történetté változtatjuk. A történetek meg épp olyanok, amilyennek csináljuk őket; mondatok: itt írom, kihúzok, hozzáírok, úgy, ahogy én akarom. A részletek eltûnnek, kihullanak vagy lesüllyednek az emlékezetbe, jobb esetben betokosodnak és néha-néha feltörnek váratlan zavart okozva; rosszabb esetben dolgozik és megváltoztatják a lélek kötéseit, szorongássá alakítva a jövőtől való aggódás kapcsolásait. Braun Róbert