Ákos

Döntened kell, mi a fontosabb, Megnyisd, vagy őrizd önmagad. Csak félig él, aki nem szabad, A rabok szíve megszakad.

Mind, aki játszik az ördöggel Észre se veszi, hogy az ördög nyer.

Egy megfakult hajfonat Egy dobozban tejfogak Ennyi csak Ami megmarad Ha szétosztod önmagad.

Tudom, hogy vár még rám, A Holdnak tán a túloldalán, Õ az, aki beszél bennem Érthetetlen angyalnyelven.

Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel, Nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember.

Megíratlan könyv vagyok, sok-sok fehér lappal.

Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el.

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre, Ahogy együtt volt az a néhány jó barát? De nosztalgikus a nóta, Mert szétszéledt azóta Az a szépreményû jó kis társaság.

Az a tû folyton ott a vénán És te eltûrsz mindent némán, Életed alig lüktet, De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben, A szelíd fehér csendben, Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál!

Mindig sírsz, hogy a gyûlölet öl Közben szétszakadsz a gyûlölettől.

A munkádat végzed, és a munkád végez veled.

Aki megöl, azt is ölelnéd.

Nem kell, hogy észrevedd, Mert meg sem értheted, Nem látja szép szemed, Hogy az átok alól Végre Feloldoztál, Zavartan felnevetsz, Örülsz, hogy itt lehetsz, Engem nem gyûlölsz, nem szeretsz, De az átok alól Végre Feloldoztál.

Sebzett vagyok, És könyörtelen, A világ egyre csak Pöröl velem. De Te megláttad, Hogy kábultan Bámultalak, És felragyogott a Nap.

Nézd, Fakó ez a kép, De bennem szép, Ugyanúgy, mint rég. Bennem a fénykép, Benned a Fény képe ég, Mindig ég.

Reményt kaptam csak az útra, Én, az örök átutazó Azt, hogy minden bûnöm megbocsátható.

Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet Soha már.

Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bûntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.

Gombostûre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán itt marad.

Hiányzik néha egy kis fájdalom Máskor meg nem bírom azt, hogy folyton megkísért.