Az a tû folyton ott a vénán És te eltûrsz mindent némán, Életed alig lüktet, De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben, A szelíd fehér csendben, Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál!

Kapcsolódó idézetek

1. Egész testemmel énekellek, szememmel már nem is látlak, Téged hegedülnek idegek, zsigerek zönögnek lágyan. (...) Az egész testem zenekar, a testedre hangszerelt ének, hogy a mindenség belehal, belehal és újra feléled. Bella István
2. A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres, Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress, Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer, Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
3. Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van. Heaven Street Seven
4. A szívedben érzed Hogy van még mért élned A tûz újra éled És újból megéget De nem kell, hogy félj Nem kell több szó Engedd, hogy fájjon Engedd, így jó A szíved újra érzed, hogy szabadon száll.
5. Ameddig a vállad íve bírja, vigyázz minden virágtalan sírra, vigyázz minden társtalan magányra, füstre, fényre, ember-glóriára. Aki árva arccal sír az égre, takarj szelíd álmot a szemére. Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni: valakinek embernek kell lenni.
6. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire
7. Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad, lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem a megszakíthatatlan messzeséget. aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem. Megértem, minden tûz addig ég, amíg van, ami táplálja. Pethes Mária
8. Hallod (...)? Ahogy a szíved az élet ritmusára lüktet? Ahogy a tüdőd szabályos időnként megtelik levegővel. Még ha csendben is maradsz, még ha ki is zársz minden zajt, a testedben akkor is zeng az élet hangzavara.
9. A tûz, a szelíd szirmú láng nem hunyhat ki soha! Melegedj fel, fagyos világ, milliárd kis szoba, kint zúg a szél, dobjál szenet a tûzre, kedvesem, félek, megölne a hideg, ha nem lennél velem... Csepeli Szabó Béla
10. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tûz mellé huzódik. Vasile Alecsandri