A bölcsiben kiballagunk a járókából, az óvodában elbúcsúzunk a játékoktól, az iskolában a tantermektől, halálunk előtt végigjárjuk a földgolyót, és kiballagunk a világból: "Gaudeamus igitur".

Kapcsolódó idézetek

1. Kerek egy év múlva Iskolások leszünk, Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk. Donászy Magda
2. Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerû, érthetetlen. Jannah Loontjens
3. Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! Robert Fulghum
4. Ne gondolja senki, hogy egy temetést másmilyen megtervezni, mint például gimnáziumi tanévnyitóra készülni. Mindennek van eleje meg vége. Az iskolának a ballagás a vége, az életnek meg az, hogy meghalunk. Szentesi Éva
5. Billegünk, ballagunk, mindent körbejárunk; itt vagyunk meg ott vagyunk: ez volt a mi házunk. Megszerettünk óvoda - nem felejtünk el soha! Tandori Dezső
6. Az élet az, amit kihozol belőle: iskola, csatamező vagy játszótér.
7. Ezt az utat minden civilizációnak be kell járnia: szûkös bölcsőben ébredünk, kitotyogunk belőle, szárnyra kapunk, egyre gyorsabban és gyorsabban repülünk, míg végül egybeolvadunk az univerzum sorsával. Minden értelmes lény végső sorsa mindig is az volt, hogy olyan hatalmassá váljanak, mint a gondolataik. Cixin Liu
8. Egy gyerek felér egy teljes munkaidős állással. Amikor csecsemők, alig várjuk, hogy önállók legyenek, azért aggódunk, nehogy valamit félrenyeljenek, vagy orra essenek. Amikor óvodások, azért aggódunk, mert nincsenek állandóan a szemünk előtt, és mi lesz, ha leesnek a hintáról, vagy ha a védőnő szerint nem fejlődnek megfelelően. Amikor elkezdik az iskolát, azért aggódunk, hogy lemaradnak a tananyaggal, vagy hogy barátok nélkül maradnak, jön a házi feladat és a lovaglás, a kézilabda és a pizsamapartik. Amikor felső tagozatosak lesznek, és még több barát veszi őket körül, jönnek a bulik és a konfliktusok, a fogadóórák és az ide-oda furikázások. Aggódunk az alkohol és a drogok miatt, hogy rossz társaságba keverednek, mígnem a tinédzserkor százkilencven kilométer per órás sebességgel elszáll, akár egy szappanopera. A gyerek hirtelen felnő, és az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy mostantól egyszer és mindenkorra felhagyhat az aggódással. Mattias Edvardsson
9. Az iskola: kórház a tudatlanoknak. Annak kell odajárnia, aki képtelen bármit is elsajátítani; ott aztán muszáj tanulnia, és nyugton maradnia a fenekén. Sokkal jobb megszerezni a tudást, mint tanulni. Az iskolában folyton csak a magolás, a biflázás, de semmi különlegeset nem tanulsz. Sokkal többet tanulhatsz, ha járod a világot, és nyitva tartod a szemed.
10. Ballag már a vén diák tovább, tovább, Isten veletek, cimborák, tovább, tovább. Ez út hazámból elvezet, pajtások, nyújtsatok kezet! Tovább, tovább, tovább, Fel búcsúcsókra, cimborák!