A dzsungel törvényeire ráhúztuk a csipketerítőt, de a kézimunkázó ollóval ölni is lehet. A barbárság álarcot öltött, viselkedik, affektál, bálba jár, zsakettbe bújik. A civilizáció különös szövegkörnyezetben hallat magáról, hiszen az ő előretörésének eredménye a kivesző állat- és növényvilág. Igen, a tudatlan, gyilkos hordának, amely lassan eltörli az életet a földről, ez a neve: civilizáció.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egész élet veszélyes. Mi, akik a civilizációnak egy kis csücskében nőttünk fel, hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Ennyiből áll ugyanis a civilizáció, Easterbrook. Itt-ott összegyûlik néhány ember, hogy egymást megvédje, és ilyenformán képes túljárni a természet eszén, és le is győzi. Legyőzték a dzsungelt, de ez a győzelem csak átmeneti. A dzsungel bármelyik pillanatban ismét magához ragadja a hatalmat. Az egykor büszke városok mára romhalmazzá váltak, burjánzó növényzet nőtt rajtuk, és a nyomorult kis emberek éppen csak túlélték. Az élet mindig veszélyes, ezt soha ne feledje. Lehet, hogy nem a nagy erők, hanem a tulajdon kezünk munkája pusztítja majd el. Ma nagyon közel állunk ahhoz, hogy ez bekövetkezzék. Agatha Christie
2. A civilizáció is "mesterséges" világ, "képződmény", védőburok, amelyet álmokból és mítoszokból, gondolatokból és tudásból, értékekből és hitekből, tapasztalatokból és elképzelésekből szőtt az emberiség, és amellyel körülvette magát, hogy védekezzék egy idegen világ veszélyeivel, félelmeivel és szorongásaival szemben. Egy olyan világgal szemben, amelyben nemcsak fizikai túlélésért, hanem reményért és szabadságért, harmóniáért és az élet értelméért is küzdeni kell. És lehet. Hankiss Elemér
3. A civilizáció élet és halál kérdése. Ez így kicsit fellengzősen hangzik, de valószínûleg igaz. Az emberek és emberi közösségek nem tudtak volna megélni ezen a bolygón, ha nem vették volna magukat körül - nem pusztán váraik, városaik és házaik falával, fegyverekkel, szerszámokkal, törvényekkel és intézményekkel, hanem - szimbólumok védőszféráival is: mítoszokkal és vallásokkal, hiedelmekkel és értékekkel, eszmékkel és teóriákkal, mûalkotások ragyogó csillagképeivel. Egyszóval, egy briliáns konstruktummal: civilizációjukkal. Hankiss Elemér
4. A civilizáció elsősorban együttélési szándék. Az ember oly mértékben barbár és mûveletlen, amennyire nincs tekintettel másokra. A barbárság az együttélés megszüntetésére való törekvés. José Ortega y Gasset
5. A kormányzat és a törvények gondoskodnak az egybegyûlt emberek biztonságáról és jólétéről, a tudományok, az irodalom és a mûvészetek, e nem kevésbé zsarnoki, és talán még hatalmasabb erők, virágfüzérekkel borítják az emberekre vert vasláncot, elfojtják bennük azt az érzést, hogy eredetileg szabadnak születtek, megszerettetik velük a rabszolgaságot és azzá teszik az embereket, amit civilizált népnek szokás nevezni. Jean-Jacques Rousseau
6. A civilizált társadalomban a halál egészben véve a tabufogalmak közé került. Nem illik beszélni róla, a nevét körülírják, mint valami disznóságot, és a halottból, a hullából megboldogult, elköltözött és néhai lesz, mint ahogy az emésztés aktusait körülírják. És amiről az ember nem beszél, arra nem illik gondolni sem. Ez a civilizáció védekezése a szörnyû veszedelem ellen. Szerb Antal
7. Ki a fene érti, hogy ún. civilizált világunkban úgy kell az utcán settenkedni, mintha a dzsungelben volnánk? Egy kis éjszakai nyavalyatöréshez őrült sem kell. Elegendő egy részeg ember, aki ott és akkor óhajt veszekedni, pofozkodni, netán párosodna. Elég pár srác, amint hormonjaik által dúltan előrontanak egy kapu alól, és kórusban kiáltják: Huuúú! Csak éppen kedvük szottyant egy kis rémisztgetésre. Pokoli jól szórakoznak, ha áldozatuk kondenzcsíkot húzva távozik, még tán akkor is, ha a delikvens a szívéhez kap, és aléltan terül el a földön. És mindezek csupán az enyhébb változatok. Vavyan Fable
8. A technológia elszakít bennünket a saját énünktől. Úgy teszünk, mintha az életben maradásunkért nem kellene ölnünk, elfeledteti velünk, hogy nem vagyunk többek gyilkos majomcsapatnál. Az emberek arról beszélnek, hogy vissza kell térnünk a természethez, és ezen csak azt értik, hogy kiránduljunk, meg hogy matassunk egy (...) házikertben, neveljünk galambokat, nyulakat meg virágokat, és elfeledkeznek róla, hogy (...) a karmok, agyarak és a vér természetes dolgok, míg a kiskert nem az. A dzsungel a természet, nem a kiskert.
9. A barbarizmus az emberiség természetes állapota. A civilizáció természetellenes. Nem egyéb, mint a körülmények hóbortja. De végül is mindig a barbarizmus győzedelmeskedik. Robert E. Howard
10. A civilizációs fejlődés egyik fontos jellemzője a biológiai örökségünk destruktív formáival való leszámolás, illetve a pozitív hatásúak társadalmi elfogadottságának megerősítése. Míg korábban az idegen törzsek/népek lemészárlása hőstettnek számított, ma a jog és az átalakult moralitás megfékezi ezeket. Sőt, ma már az állati életet is paragrafusok védik. A fejlett államok óriási lépéseket tettek a más bőrszínûek, vallásúak és szexuális orientáltságúak, valamint a nők és a gyermekek elnyomása ellen, amit nem homályosít el az a tény sem, hogy jelenleg éppen egy anti-demokratikus és anti-humanista ellenforradalom zajlik világszerte. Boldogkői Zsolt