A Föld, elnehezülve a mértéktelen fizikai és szellemi piszoktól, odáig fejlődött, hogy már képes önmagát elpusztítani; árulkodó jel, hogy tudásának jelképeit atombiztos óvóhelyre zárva átmentette a bizonytalan jövőbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Apránként pusztul el a világ, minden darabkája külön-külön, a maga rendszertelen tempója szerint, minden remeg, minden morzsolódik már jó előre, a fenyegető pusztulástól való rettegés maga is pusztító erő, és minden apró romlásnak megvannak a maga következményei. Ben H. Winters
2. A föld olykor annyira kifordulhat önmagából a tévelygő ember számára, hogy teljesen bezáródik előtte, és az ember teljesen magára lesz utalva, hogy mihez kezd. Gunnar Gunnarsson
3. Az emberiség jó úton halad afelé, hogy elpusztítsa a Földet, amely magának az életnek az alapvető feltétele. Ha a Föld elpusztul, nincs tovább. A klímaváltozás veszélyeit nem a tudósok találták ki, és nem is unatkozó kislányok, akik figyelemre vágynak. Ez a valóság! Az ember, az ő szükségleteivel együtt - mint az élelmiszer előállítása, fûtés, közlekedési eszközök és a komfortos élet - jelenti a legnagyobb fenyegetést a bolygónkra, és bár önellentmondásnak tûnik, magára az emberiségre is. Lehet, hogy ez nagyon kegyetlenül hangzik, de ahhoz, hogy a Föld fennmaradhasson, az emberiség egy részének el kell pusztulnia. Karin Smirnoff
4. A világegyetem beláthatatlan nagyságú rendszer. Benne a mi világunk parányi. Földünk pedig egész semmi a nagy egészben. Ezen a tojáshéj szilárdságú gömbön a fajtánk fura táncot jár. Eszesen esztelent mind a történelmében, mind pedig a gazdálkodásában. Esztelenül él ezzel a szép ajándékkal, amit a világ jelent. Ma már szinte eljutott az emberiség az embertelen életformához. Kivetkőzött természetéből és a természetből is. Takáts Gyula
5. Az emberiség talán sorsfordító ponthoz ért: az intelligencia képes rá, hogy megsemmisítse a bolygót, míg a lelke mélyén mindenkit rettenetes félelem és primitív vágy vezérel, mindenkiben roppant ellentétek feszülnek. Karin Alvtegen
6. Az ember tehetetlensége csupán áthelyeződött egy másik szférába. Amit nyert a természettel szemben, elvesztette önmagával szemben: környezetén uralkodik, de maga azoknak a társadalmi eszközöknek a hatalmába került, amelyeknek ezt az uralmát köszönheti.
7. Elképesztő, öngyilkos felelőtlenség az emberiség ún. "civilizált" világának részéről, amit Földünkkel, a bioszférával és annak globálisan értelmezendő módon a mentális, etikai értékeivel, a pszichoszférával mûvel. És oki tényezőként most nem a 7,5 milliárd emberről, a túlnépesedésről van szó. A földi bioszféra anyagi értelemben bőségesen képes lenne eltartani az emberiséget, ha tudatosan őriznénk, ha tervezett óvatossággal és az etikusan alkalmazott tudomány felhasználásával bánnánk vele. Nem szeretnék álnaivnak látszani, erre mondja szomorúan az angol, hogy wishful thinking, azaz ábrándozás. Falus András
8. Ma már tudjuk, hogy törekvéseink az egyre nagyobb biztonságra és az egyre nagyobb kényelemre a pusztítás és a pusztulás veszélyét is magában rejti. Ma már tudjuk, hogy megvan a hatalmunk rá, s talán még a hajlamunk s felelőtlenségünk is arra, hogy megsemmisítsük önmagunkat. Hankiss Elemér
9. Az ember nagyon ostoba állat, ennyire egyszerû az egész. Képtelenek vagyunk a jövő tavasznál vagy a következő születésnél előbbre gondolkodni. Ezért pusztul el minden. Maja Lunde
10. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán