A vér és a gyász színei idegenek a koporsóból az ég felé forduló arctól.

Kapcsolódó idézetek

1. Sötét a sír. Komor és kietlen, mint maga a halál.
2. Halott virágok, csendes fohászok. Nem hozhat békét a részvét. Kőtestû angyal néz fel az égre, arcán a bánat, kőszárnyak nem szállnak.
3. Ez a nap egészen más, mint az összes többi nap, nem hasonlít egyikhez sem, még az ég színe sem ugyanaz - sokkal szomorúbb. Charles Dickens
4. Szomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra. Kálnoky László
5. A sír felé mutató sasorr (...) nagyon is komollyá rajzol át minden arcot. Stendhal
6. Minő sötét az emberi ármány. Dan Brown
7. Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.
8. Nagyon más fényes nappal sírni, ez a szomorúságnak egy egészen más foka.
9. Gyász. Fekete, mint a csillagtalan éjszakai égbolt, és üres. Olyan üres, akár a kiszáradt folyó aszály idején.
10. Vékony a határ gyász és bûntudat között.