Aki depressziós, az fél a boldogságtól. Mert a depresszió is lehet egy biztonságos buborék, az ember azt gondolja, hogy ha nem vagyok szomorú, vagy dühös... akkor ki vagyok egyáltalán?

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor félek, szomorú is vagyok, és a szívem egy nehezék, amikor nem félek, jókedvû vagyok, s a szívem egy buborék. Cseh Katalin
2. Ha valaha is azt hitted, hogy a depressziós ember csak boldog akar lenni, akkor súlyos tévedésben élsz. A depresszióst cseppet sem érdekli a boldogság luxusa. Õ csak a fájdalom hiányára vágyik. Elmenekülni a lángoló elméje elől, amelyben úgy égnek-füstölnek a gondolatok, akár a felgyújtott ócska holmi. Õ csak normális akar lenni. Vagy mivel a normális elérhetetlen, üres akar lenni. Matt Haig
3. A depressziósok rendszerint csupán önmagukra jelentenek veszélyt. A depresszió őrülete nagy általánosságban az erőszak ellentétének tekinthető. Vihar a javából, de a sötétség gomolygása.
4. A depresszióval az a nagy probléma, hogy megakadályozza, hogy a beteg "normálisan" gondolkodjon és viselkedjen. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint aki nem érintett. Ahogy a fuldokló ember sem lélegzik ugyanúgy, mint az, aki nem merült a víz alá.
5. Mivel a depresszió titokzatos és jobbára láthatatlan, könnyen szégyenfolt lesz belőle. A depressziósoknak pedig különösen kegyetlen dolog a szégyenfolt, mivel a gondolatokra hat, márpedig a depresszió a gondolatok betegsége. Matt Haig
6. Az ember azért depressziós, mert szeretne bûnhődni. Mert tudja, hogy megérdemli a fájdalmat, de önmaga túl gyáva ahhoz, hogy bántsa magát.
7. A szomorúság, a valódi bánat, az egy bátor, sokrétû érzés. Azt jelenti, hogy hordozója már átélte az örömöt, és felvállalja annak elvesztését, veszteségét is: a bánatot. (...) A szomorúság nem depresszió. A szomorúság élethelyzet. Az élethelyzet megoldásával ki lehet jönni belőle, bár törvényszerûen lesz utójátéka a bánatnak, lenyomata a bőrön. A depresszió azonban nem az örömből fakad, mint a bánat, hanem a depresszió az élet elvesztése, a közöny. Tisza Kata
8. - Mintha manapság többen lennének, akik, ha nem is depressziósak, de boldogtalanok. Egyetértesz? - Nem biztos, hogy így van. Inkább, mintha több lehetőség kínálkozna arra, hogy az ember reflektáljon a szomorúságára, meg arra, hogy tökéletlennek, alkalmatlannak érzi magát. És nyomás is nehezedik ránk, hogy legyünk folyton boldogok. Ami képtelenség.
9. Aki tudatában van a szomorúságnak, az nem szomorú. Aki tudatában van a félelemnek, az nem fél. Abban a pillanatban azonban, hogy elveszek a gondolataimban, éppen úgy összezavarodom, mint mindenki más. Sam Harris
10. Attól még, hogy beteg vagyok, nem vagyok gyenge. Nem arról van szó, hogy nem találom meg a pozitív dolgokat az életben, vagy hogy a poharat nem látom félig telinek. Azért vagyok beteg, mert van egy betegségem (...). Ha valaki ettől állandóan pozitív és vidám lenne, én személy szerint aggódnék. Már nem érzem szükségét, hogy hazudjak, és úgy tegyek, mintha pozitívan állnék hozzá a betegségemhez.