Állunk a fényes sírok körül - levelekre lebbenő árnyak - s pár percre megint világosabb lesz halottaink örök éje.

Kapcsolódó idézetek

1. Halandó: nézlek. Örökkévalóságunk közöttünk ragyog. Fodor Ákos
2. Ma este az egész világon sajátos fények vonulnak el; gyertyafényes temetők világítanak bele a ködbe. (...) Ez a hangulat elkel nekünk. Kell nekünk valami, sőt minél több abból a láthatatlan végtelenségből, melyből a lelkek jönnek felénk s melybe a világ is siet; kell, hogy megülje lelkünket az érzés, hogy hiszen az a végtelenség tulajdonképen a mi világunk, s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt, s mi is csak egy darabig maradunk itt; azután pedig oda sietünk, hol sokan, mindnyájan és soká, mert vég nélkül leszünk. Prohászka Ottokár
3. Emelje ez föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. Petőfi Sándor
4. A sírban majd eleget pihenünk. Erdős Pál
5. Szavakon túli a csend, melyben összeér a lelkünk, időtlenné szépül a tér, ahol összeölelkezünk. Simon András
6. Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok. József Attila
7. Az elhunytnak emlékét az élőknek állítják. Kner Izidor
8. A szeretteink nem hagynak el minket. Egyszerûen csak eltûnnek a szemünk elől egy időre, de várnak ránk... az árnyékok között. Darren Shan
9. A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért... Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben. Ady Endre
10. Halálunk egy bizonyos szinten már készen áll, és árnyéka ott kullog mögöttünk, mielőtt megtörténne.