Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok.

Kapcsolódó idézetek

1. Állunk a fényes sírok körül - levelekre lebbenő árnyak - s pár percre megint világosabb lesz halottaink örök éje.
2. Mintha este se menne le a nap, minden világít éjszaka is, és az ember csak fülel, hallja-e már a léptét annak a csodálatosnak, annak a nagyszerûnek, amit remél. Szabó Magda
3. Hang nélkül koldulok az omladékon, vánszorognak az órák, éj éjt követ - mind nékem táruló sír.
4. Sötét szememben könnyed örökké ragyog. Petőcz András
5. Minden reggel úgy kelek fel, hogy valami fény ér, és érzem, hogy van miért tovább lépnem. Depresszió
6. Nap mint nap ültem a sötétben, Szorongtam, féltem egyedül. Nap mint nap akárhová néztem, Körbevett egy ûr. Megjöttem, minden olyan szép itt, Remélem, utam véget ért. Itt állok, egy jelt várok, Hogy szívem célba ért.
7. Ülök csendben, elmerengve nézek, holnaptól új erővel dübörög az élet.
8. Tudom, milyen érzés könyörögni a fényért, hogy maradjon, és árasszon el, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón.
9. Éjjel a nagy csöndben kilopóztam, a lépcsőkön valahogy leosontam, fogtam végig a korlátot, hozzám értek a hiányok: (...) A hiányok azóta bennem csak gyûlnek, napközben szundítnak, éjjel ébren ülnek. Cseh Katalin
10. A csend hallható. Hallgatom a csendet. Murakami Haruki