Átlátszik a szívünk, mer` atlétánk nincsen, a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen. Viszonylag nagy bajom van a szerelemmel: hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint a rózsa, szélvész alatt csak hajlong, de a nap forró sugaraiban elfonnyad: úgy az emberi szív nagy fájdalmat könnyebben eltûr, mint nagy gyönyört, melyet nem oszthat senkivel. Eötvös József
2. Nincs rendben valami ezen a világon a szerelemmel. Olyan megfoghatatlan, olyan rövid, és egyből eltörik, mint valami kis porceláncsésze. Hartay Csaba
3. Az embernek alig jut ideje szívből szeretni, a szerelem oly rövid ideig tart, mint a villámcsapás.
4. Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink. Berzsenyi Dániel
5. Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még, Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém. Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét, Hisz ami nélküled van, nem vigasztal, nem hoz lázba rég. Anti Fitness Club
6. Nem tudtam kimutatni neked az érzéseimet úgy, ahogyan szerettem volna. Melletted valamiért esetlen leszek (...). Egy táncosnak nehéz beismernie az ilyesmit, és mégis így van. Ha nem lennék esetlen, akkor el tudnám mondani neked, hogy az életem nem élet nélküled. El tudnám mondani, hogy te vagy a szíve, az izma, a csontja. Hogy nélküled csak üresség van, és sóvárgás. Hogy nagyobb szükségem van arra, hogy a partnered, a férjed és a szeretőd lehessek, mint a levegőre. A baj csak az (...), hogy melletted esetlen leszek, és csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, remélve, hogy ennyi elég. Nora Roberts
7. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
8. A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész... Henryk Sienkiewicz
9. A nők már csak ilyenek, szeszélyesek, mint az áprilisi szél. Van, hogy egyszerûen képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mit is szeretnénk.
10. Az a szörnyû, hogy mikor megbicsaklik szerelmünk szárnya: rögtön hátranyes, visszafelé is megtörvén az addig csupán előre húzott egyenest. S minek a szárnyalás, ha már alig hiszi a szárny saját csapásait? Baranyi Ferenc