Az emberek, akármit is mondjanak, többnyire azt a foglalkozást ûzik, amelyre mindig is vágytak. Például azt mondja egy hivatalnok: "Bárcsak felfedező lehetnék, s isten háta mögötti helyeken élhetnék nomád módra". Aztán kiderül, hogy szeret ilyen tárgyú regényeket olvasni, de a maga részéről nagyon is megbecsüli az íróasztala nyújtotta biztonságot és a viszonylagos kényelmet.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem olyan gyakori ám, hogy a bal láb kerül a jobb cipőbe, mint első látásra gondolnánk. Az emberek többsége, bármit mondjon is, végeredményben éppen azt a foglalkozást választja, amelyre titokban vágyott. Hány irodakukacot hallhatunk sápítozni: "Miért is nem lettem inkább felfedező! Nagy kedvemre volna az egyszerû, kemény, férfias élet távoli vidékeken." No igen, meglehet, hogy valósággal falják az ilyen témájú könyveket, a hétköznapi életben azonban nem tudnak meglenni az íróasztaluk nyújtotta kényelem és biztonság nélkül. Agatha Christie
2. Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat. Cserna-Szabó András
3. Amikor az emberek válaszokat akarnak, a templomban, a terápiás szobában, a hegyekben vagy a tengereken találják meg őket. Én azonban újságíró vagyok, és amikor a munkád a kérdések feltevése, elkezdesz hinni - vagy reménykedni - benne, hogy a válaszokat más emberek rejtik. Hayley Campbell
4. A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerûen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínûséggel az lesz. Darren Shan
5. Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak. Julius Caesar
6. Utasnak, szinte szüntelenül úton lévő vándornak lenni, sokan azt mondják, tágra néző, mélyet lélegző, merészen kíváncsi, szabad életvitelt jelent, azaz a boldog életet magát jelöli - föltéve, hogy e vándorlást senki, semmi nem gátolja, de nem is kényszeríti. Mások - s mindjárt megjegyezzük: jóval többen - a boldogságot inkább a vándorutakat követő letelepedéstől remélnék. Merthogy a kereső bolyongást, úgymond, mikor az ember újra csak újat óhajt látni, és ismeretlent vágyik nap mint nap tapasztalni, a nyughatatlan, ifjú lélekhez vélik jobbára illőnek, míg ellenben az érett felnőttkor örvendetes beteljesedésének titkát inkább az olykori utazásokkal színesített helyben maradásban látják. Závada Pál
7. Ha szereted a rivaldafényt, legyél színész! Ha szereted, hogy mások mondják meg, mit tegyél, talán a katonaságban a helyed. Õk megmondják, mit kell tenned. De ha el akarsz gondolkodni valamin, ki akarsz találni vagy meg akarsz oldani egy problémát, akkor a tudomány neked való. Annyira jó móka! Néha magam is meglepődök azon, hogy pénzt kapok azért, hogy ilyen jól szórakozom. Karikó Katalin
8. A hozzád közzel állók általában azt várják, hogy hozz döntést, aztán ragaszkodj hozzá. Azt akarják, hogy nyomkövető rakéta legyél, amelyik kitûz egy célt, és fáradhatatlanul küzd, hogy elérje. De a dolgok nem ilyen egyszerûek. A legtöbb ember sokszor változtat állást, mielőtt megtalálja a készségeinek és érdeklődésének legjobban megfelelőt. (...) Folyamatosan kísérletezni kell, sok mindent ki kell próbálni, mire rájössz, mi az, ami mûködik. Ha túl korán találsz rá a saját utadra, valószínûleg rossz irányban fogsz haladni. Tina Seelig
9. Az ember egy kicsit mindig emelkedik. Én legalábbis úgy tekintem ezt a cudar, kemény, de néha tündöklően szép életet, hogy olyan, mint egy óriási felfedezőút. Jókai Anna
10. Ha az ember könyveket ír és újságok munkatársa, gyakran kérnek tőle interjút. Tulajdonképpen fura dolog ez, hiszen nem világos, hogy akinek számos alkalma van rá, hogy kifejtse, mit gondol, az miért kéne, hogy ugyanazt még egyszer kifejtse. Interjút csak olyan emberektől - orvosoktól, politikusoktól, színésznőktől, rúdugróktól, fakíroktól, bíróktól vagy vádlottaktól - kellene kérni, akiknek foglalkozásukból következően nincs lehetőségük nyomtatásban kifejteni a gondolataikat. Umberto Eco