Az emberré válás során maga az együttmûködés úgy mûködik, mint egy biológiai adaptáció a társadalmi tanulás során. A kemény munka nem a kisgyermek rávétele arra, hogy segítsen, hogy együttmûködjön, hanem az, hogy megtanítsuk, hogy ez a csavargókra mégsem igaz, velük ne barátkozzon stb. Az embergyerek rendkívül és személytelenül segítőkész. Ha kicsi babákkal olyan kísérletet végzünk, hogy leejtem a tollam, akkor mindenfélét próbál csinálni, hogy visszaadhassa nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha olyan társadalmat szeretnénk felépíteni, melyben az egyének nagylelkûen és önzetlenül együttmûködnek a közjó érdekében, kevés segítségre számíthatunk a biológiai természettől. Próbáljuk megtanítani a nagylelkûséget és az önzetlenséget, mert önzőnek születtünk. Richard Dawkins
2. A csecsemő kezdetben ösztönlény. (Ha éhes, szomjas, kakis... ordít, ha jóllakott, gügyög.) A kisgyermek érzelmi lény. (Gondoljunk arra az üvöltésre, amely olykor apró vágykielégítetlenség hatására jelentkezik és arra a szívből jött kacagásra, amellyel parányi örömöket jutalmaznak a kisgyermekek.) A kamaszkor táján alakul ki a felnőttekre is jellemző logikus gondolkodás készsége. (Ilyenkor már nem szimpátia alapján, hanem igazságérzetből ítélkeznek a gyerekek.) Szellemi életünk azonban folyamatosan tovább fejlődhet, és eljuthatunk az érzelmektől meglehetősen függetlenített, belátásból fakadó, teljes emberiségben gondolkodó közösségi magatartásig. Montágh Imre
3. Szülőként nem az a feladatunk, hogy megváltoztassuk az embereket és a társadalom arcára formáljuk őket, hanem hogy fölismerjük a gyerekekben a képességeiket, mi az, amiben jók, mi az, amit szeretnek, mi az, ami az erős oldaluk, és azt biztassuk, és ami kevésbé megy nekik, abban segítsük és támogassuk őket. Igazából csak vezetgessük őket, hogy hogyan kell a világban elnavigálni azokat a képességeket, amikkel rendelkeznek. Mihalik Enikő
4. Ahhoz, hogy az ember ne legyen szörnyeteg, hasonlítania kell a felebarátaihoz, alkalmazkodnia kell a fajtájához, vagy még inkább: a szüleit kell formáznia. Michel Tournier
5. Az együttélésen dolgozni kell. Rugalmasságra van szükség, meg arra, hogy annyit adj, amennyit kapsz. Sophie Kinsella
6. A felnőtté váláshoz elkerülhetetlen, hogy az ember egyszer csak elkezdjen őszinte lenni saját magához. Valahogy a gyermeki léthez tartozik hozzá, hogy játszunk. Mindig mindenféle szerepeket játszunk, amíg kicsik vagyunk, és ebbe nagyon könnyû beleragadni. Szinetár Dóra
7. Egy gyerek közelsége mindenképpen segít abban, hogy te magad is képes legyél egy kicsit gyerekként mûködni. Valójában az a fontos, hogy a saját gyerek-lényed, aki benned él, meg tudjon szólalni, azzal a szakmai tudással és szemlélettel is felfegyverkezve persze, amit a felnőtt lényed birtokol. Tóth Krisztina
8. Mi az ebben a gyerekkorban, ami kellhet a felnőtteknek? Mint a vámpírok, kiszívják belőlünk a tartást, hogy túléljenek, így mire eljutunk az ő korukba, már semmi erőnk nem marad. Emiatt mi is rákényszerülünk majd ugyanerre, és ez így megy tovább, gyerektől gyerekig, amíg világ a világ, hacsak nem vesszük a bátorságot arra, hogy fellázadjunk. Mindenki kezet rázhat a másikkal gyermeki léte utolsó óráiban, hogy túlélte a szenvedést. Már aki túléli. Várjuk hát ki a maradék tizenévet, legyünk jó és megbízható gyerekek, de soha ne feledjük, mit tettek velünk, mert különben azokká a hibákká válunk, amikké a szüleinket is tették. Borda Réka
9. Segíthetsz eltakarítani a szemetet. Ha keményen dolgozunk, egész jól összeszokhatunk. Csak rajtunk múlik, mindkettőnkön. Nem lesz könnyû, dolgozni kell rajta. De semmi sem lehetetlen.
10. A gyerekek erkölcsi kioktatása mellett semmilyen érv nem szól. Az csak egy pszichológiailag téves gyakorlat. Egy gyereket helytelen arra kérni, hogy ne legyen önző. Minden gyerek egoista, és a világ az ő birodalma. Ha van egy almája, egyetlen kívánsága az, hogy megegye azt az almát. Ha az anyja bátorítja, hogy ossza meg a kisöccsével, annak az lesz a fő következménye, hogy megutálja a kisöccsét. Az, hogy tekintetbe vegyen másokat, később jön - méghozzá természetes úton -, már ha a gyereket nem arra tanították, hogy önzetlen legyen. Ha viszont a gyereket kényszerítették az önzetlenségre, akkor valószínûleg soha nem következik be. Azzal, hogy az anya elnyomja az önzőséget, azt végérvényesen rögzíti. Alexander Sutherland Neill