Az otthona is egy doboz. A kocsija egy kerekeken guruló doboz. Munkába hajt vele, hazahajt vele. Az otthonában ülve is egy dobozt bámul. Addig rombolja lelkét, míg a doboz, ami a teste, végleg elfonnyad. Pusztán meghal. Amikor is belehelyezik egy utolsó dobozba, ahol lassan bomlani kezd.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor az ember megszületik, egy dobozba rakják; onnan hazaviszik, hogy egy dobozban éljenek; kis dobozok kipipálásával tanul; dobozokban megy a "munkahelyére", ahol egy dobozszerû fülkében ül; egy dobozban utazva megy az élelmiszerboltba, hogy dobozos kaját vegyen; dobozban ülve megy az edzőterembe, hogy egy dobozban üljön; arról beszél, hogy kerüljük a sablonos, merev gondolkodást; és amikor meghal, egy dobozba rakják. Nassim Nicholas Taleb
2. A halál ott ólálkodik mindenütt: a földimogyorós zacskóban, a félrenyelt húsfalatban, a kezed ügyébe eső cigarettás dobozban. Õ mindig ott van a közeledben; ahány ellenőrzőpont csak van a halandó és az örökkévalóság között, Õ ott áll mindegyiknél. Rozsdás tû, mérges bogár, áram alatt lévő földelt vezeték, erdőtûz, görkorcsolya, amelyen a hülyönc kis kölykök egyenesen beleszáguldanak a forgalmas útkereszteződésbe - neki mindegy. Stephen King
3. Az öregséggel együtt élesedik visszatekintő tehetségünk. Testünk vegykonyhája készül az elmúlásra. Az életbe visszatérő tetszhalottak mesélik, hogy tudatuk elvesztésének pillanatában lepergett előttük egész életük. Öregedésünk is ezt teszi velünk, kíméletes lassúsággal visszapergeti a virtuális videoszalagot abból a fekete dobozból, amelyben a halál katasztrófájának magyarázatát őrizzük. Merthogy halálunk oka nem lehet más, mint a saját életünk. És amikor lepereg a film, elfogy minden emlékünk, üres lesz a fekete doboz, hiába hunyjuk le a szemünk, az idő elhagyott csigaházként görgeti üres porhüvelyünket a feledésbe. Tar Károly
4. Napról napra halad, teszi a dolgát. Csak az előtte álló életről álmodik. És ekkor az történik, hogy halál van. Az emberből feltör egy kis sóhaj, összeroskad székében, és az már a halál. Paul Auster
5. Az élet fokozatosan megy át a halálba. Először az egész részei halnak meg. Amikor az ember szerettei meghalnak, az ember egy része is meghal. Kim Stanley Robinson
6. Az ember egyik pillanatban derûlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik. Murakami Haruki
7. Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. A halálban apró részekre bomlik, de az életben maga is csak sejtje egy óriási testnek. Bálint György
8. Bár a testét elviszik, és elégetik, lelke mindörökké itt marad ajtótól ajtóig bolyongva. Hiába jönnek új lakók, és töltik meg a szobákat vitával, és ezerszer, milliószor átéli azt a pillanatot. Lőrincz L. László
9. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Kubiszyn Viktor
10. Minden nap jön. És minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel. Van, hogy tőled függ, elfogadod-e, amit hoz, de van, hogy nincs döntési lehetőséged. Aztán jön egy nap, szokás szerint bekopogtat, és elakad a lélegzet. A dobozra az van írva: Élet. Izgatottam nyitom ki. És valóban. Élet van benne. Az életem. Te. Csitáry-Hock Tamás