Ugrás a tartalomra
Az óvoda (...) épp olyan, mint az élet. Tele vadászokkal és ragadozókkal. Mimózákkal és agresszorokkal. Kihívásokkal és csalódásokkal. Ahol a figyelem minden percéért meg kell harcolni.
Kapcsolódó idézetek
-
Az élet olyan, mint egy iskolai osztály, ahol az unalom a vigyázó, az lesi folyton, hogy mit csinálsz; úgy kell tenned, mintha nagyon elmélyülten foglalkoznál valamivel, mert másképp jön és fölfalja az agyadat.
Louis-Ferdinand Céline
-
Az óvodában muszáj jónak lenni, otthon kevésbé, ezért otthon jobb, mert rossznak lenni jó.
Konrád György
-
Az óvoda és az iskola olyan, mint egy templom. Az ilyen intézmények azt csinálnak, amit csak akarnak! A legjobb, amit tehetsz, hogy összeszorított állkapoccsal tûröd, és várod, hogy vége legyen.
Michel Bussi
-
A fizikai külső meglehetősen félrevezető. Sokan felnőttnek látszanak, de egyáltalán nem nőttek fel. Érzelmi életét tekintve a legtöbb ember még mindig gyerek. Az óvoda és a játszótér érzelmei a felnőtt életbe is átöröklődnek, csak méltóságteljesebben hangzó szavak mögé bújnak.
-
Az élet az, amit kihozol belőle: iskola, csatamező vagy játszótér.
-
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el soha!
Tandori Dezső
-
Az óvoda látogatója gyakran találkozik apró hercegnőkkel és overallos szuperhősökkel, akik nem létező teával kínálják őt saját udvartartásuk etikettje szerint, vagy nem létező szörnyek veszélyére figyelmeztetik. Figyelemre méltó tény, hogy e képzelt világokban a részletek nagyon is valósághû logikával állnak össze.
Alison Gopnik
-
Egy gyerek felér egy teljes munkaidős állással. Amikor csecsemők, alig várjuk, hogy önállók legyenek, azért aggódunk, nehogy valamit félrenyeljenek, vagy orra essenek. Amikor óvodások, azért aggódunk, mert nincsenek állandóan a szemünk előtt, és mi lesz, ha leesnek a hintáról, vagy ha a védőnő szerint nem fejlődnek megfelelően. Amikor elkezdik az iskolát, azért aggódunk, hogy lemaradnak a tananyaggal, vagy hogy barátok nélkül maradnak, jön a házi feladat és a lovaglás, a kézilabda és a pizsamapartik. Amikor felső tagozatosak lesznek, és még több barát veszi őket körül, jönnek a bulik és a konfliktusok, a fogadóórák és az ide-oda furikázások. Aggódunk az alkohol és a drogok miatt, hogy rossz társaságba keverednek, mígnem a tinédzserkor százkilencven kilométer per órás sebességgel elszáll, akár egy szappanopera. A gyerek hirtelen felnő, és az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy mostantól egyszer és mindenkorra felhagyhat az aggódással.
Mattias Edvardsson
-
A regény és az élet között az az egyik különbség, legalábbis ami a gyermeknevelést illeti, hogy az ember az előbbit veszedelmessé, kiszámíthatatlanná, hajszálon múló, szívfájdító és katasztrofális dolgokkal telivé szeretné tenni. Az utóbbit viszont? Az utóbbit a lehető legeseménytelenebbé.
Laurie Frankel
-
Õrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemû, egyszerû élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.
Vekerdy Tamás